DUPLA DINAMIT, AVAGY A CSAJOK A BAKONYBAN ZÚZTAK!

HEGYIKERÉKPÁR 2015-05-26

A Bakony Maraton az a verseny, aminél jó ha nagyon figyeli az ember a nevezési határidőket, mert a második előnevezési kategória is már 7000 Ft, a helyszíni nevezéskor pedig 10 000 Ft-ot kérnek. Szerintem ez nagyon sok bringás kedvét elveszi, mert sokszor van, hogy februárban még nem tud előre tervezni valaki, és bár lehet, hogy szívesen elindulna, de 10 000 Ft-ot már nem ér meg neki a dolog. Idén szerencsére résen voltam és még időben neveztem, így reggel fél 7-kor már mentem is Szilviért hogy együtt utazzunk le a versenyre. Csapatunkat ezúttal női fronton képviseltük, bár ezúttal is voltak igazolt hiányzók, ugyanis Fülöp Miki és Buki a Velencei–tó MTB maratonon vettek részt (beszámoló itt).

9 órára meg is érkeztünk a versenyközpontba, Bakonybélbe. Gyors rajtszám felvétel, öltözés, ismerősöknek odaintés, mellékhelység keresés aztán bringára fel egy kis bemelegítésre. Próbáltunk még időben beállni a rajtba, így a bemelegítésre 10 percünk maradt, ez vissza is ütött az első emelkedőn. 



Először a hosszútáv rajtolt el, 15 perccel később jöttünk mi középtávosok. A ránk váró táv 70 km és 1600 m szint volt. Én eddig csak rövidtávon indultam itt, így izgatottan vártam az új útvonalat. Az első 10 km végig emelkedő, fel a Kőris-hegy tetejére, onnan egy jó kis köves technikás lefelé következett. Pár kilométerrel később pedig már a Cuha patak gyönyörű völgyében tekerhettünk, ahol 5-6 (már nem is emlékszem pontosan) gázlón kellett áttekerni. Volt olyan hogy sípcsontközépig ért a víz, így megvolt egyben a cipőtisztításunk is, na meg a hátsó kerék is felvert jó nagy adag hűsítő vizet a hátsó felünkre. :)

Ez a régi Bakony Maraton rövidtávjában is benne volt, amikor még Vinyéről indultunk, de az utóbbi években már kimaradt, amit nagyon sajnáltam. Most viszont úgy örültem a patakátkeléseknek, mint gyerek a játszótérnek!:)

A 35.-ik kilométerhez elérve kezdődött a második, nagyobb, 10 km hosszú mászásunk, vissza ismét a Kőris-hegyre. A tetejére felérve a frissítő állomáson feltankoltam banánból és müzli szeletekből, mert igencsak az eléhezés határán voltam. A nehezén túl voltunk, innen már csak lefelé kellett száguldozni és egy utolsó hullamvasutas mászás várt ránk (15 km hosszan), és a végén egy jutalom egynyomos, kanyargós, nagyon jó ritmusú lejtővel be is értünk a faluba és a célba. Szilvit a hullámvasutas részen az erdő sűrűjén keresztül megpillantottam, ahogy éppen robog lefelé.

Már készültem, hogy felér rám és a végén sprintbefutót fogunk nyomni, de végül ez 1 perc 38 mp híján elmaradt. :D Master 1-es kategóriában Szilvi a 3. helyet, én a 2. helyet csíptem el. Eredményhirdetés után „kis csapatunk” útnak indult hazafelé, ám egy jutalom eprezésre, és fagyizásra azért muszáj volt időt szakítani!:)



Ja igen, az állandó téma: a pályajelölés. Hát, aki a Vértes Maratont szidta, hogy eltévedt, akkor itt ezen a pályán legalább tízszer eltévedhetett volna. Minden irányváltás egyetlen nyíllal volt jelölve és 1 db sötét ktm-es szalag lógott valahol kicsit távolabb, amit vagy észrevett az ember vagy nem. Ezen lenne mit javítani, sokszor bizonytalanságot okozott. Amúgy a pálya nagyon tetszett, a Bakony gyönyörű! :)

Beszámoló: Bartos Judit
Fotó: Evolúció KSE Kisbér