TÚRA A VÉRTESBEN

HEGYIKERÉKPÁR 2010-04-03

Még a szezonnyitón felmerült annak az ötlete, hogy tekerni kellene egyet a Vértesben, mert már régen jártunk ott. A terveket tett követte és április 4-re megbeszéltünk egy találkozót Tatabányai indulással. Reggel összeszedtem Andrist és Tamást - a Budapestről indulókat - és elindultunk a megbeszélt találkozó színhelyére, hogy onnan induljunk Ancsával kiegészülve - aki magára vállalta a túravezető szerepét - a kb 70 km-s távnak.

8 fok várt minket a találkozó helyszínén és nem volt senkinek sem kedve kiszállni a meleg autóból. Végül még is csak elkezdtük a készülődést, mert Ancsa érkezése hamarosan várható volt és nem akartunk szégyenben maradni. Mindenki elkezdett bemelegíteni és elrámolta a túrához szükséges kellékeket és élelmet. 9:30-kor erős szél kíséretében, amely természetesen szemből fújt, nekivágtunk a ránk váró kilométerek leküzdésének.

Pár km aszfaltos tekerés után bekanyarodtunk az erdőbe és a Vitány várat vettük célba, amely út végén a meredek, csúszós föld miatt mindenki tolta a bringát. Körbe jártuk a várat, megcsodáltuk az elénk táruló tájat és már indultunk is tovább a Mátyás-kút felé.

Szinte végig emelkedett az út, de nagy nehézséget senkinek sem jelentett és a kúttól pár perc megállást követően indultunk is tovább Csákvár irányába. Az táv egy részét aszfalton, majd a Vérteskozmától földúton tettük meg. Csákvár határában tartottunk egy kis ebédszünetet és pótoltuk a „kiapadt” vízkészletünket is a turista pihenőnek kialakított szép tisztáson.

Útunk folytatásaként megint aszfaltot választottunk Gánt irányába, de hamarosan letértünk egy mély homokkal nehezített földútra, amit nem is bántunk meg a ránk leselkedő meglepetés miatt. Szép csendben haladtunk a homokos, köves úton, amikor az erdőben megláttam valami mozgolódást. Mire Ancsának szólni tudtam volna már meg is mozdult az „erdő” és utunkat 3 szép, erőteljes szarvas keresztezte kb 30-40 m-re. Mindenkinek elállt a lélegzete, amihez az állatok erős szaga is társult. Ez megadta a további út jó hangulatát, mert azért ilyenben nem minden nap van része a kerékpárosoknak.

 Így haladtunk tovább Várgesztes felé, amelyet kissé nehezített az a pár technikás, egy nyomsávos, faágakkal és kövekkel tarkított emelkedő, melynek a végén megérkeztük a vár aljába. Andris, Tamás és én feltekertünk a várhoz és megnéztük közelebbről is a régi kor emlékét. Visszagurultunk Ancsához és megbeszéltük a további útvonalat, mert már kezdett fáradni a banda. Ismételten a Mátyás-kút felé vettük az irányt és most egy hosszabb, evéssel tarkított pihenőt tartottunk és megkóstoltunk a kút gyéren folyó hűs vizét is. Innen már szinte csak vissza kellett gurulni Tatabányára, hogy ott megbeszélve a nap eseményeit, elköszönjünk Ancsától – aki jó vezetőnek bizonyult - és hazainduljuk Pestre, de előtte még megbeszéltük, hogy pár héten belül ismét találkozunk és tekerünk együtt egyet felkészülve ezzel is a ránk váró első versenyre a Buda Maratonra.

A túra teljes hossza kb 71 km lett, amit a megállásokkal együtt 5 óra 35 perc alatt teljesítettünk. Andris pár szóval megemlítette, hogy szerinte kevés volt a terepen történő tekerés és nem is nagyon fáradt el, de a kocsiban már megváltozott a véleménye és el is szunyókált. Mindenki jó elfáradt és élményekkel gazdagon indult haza, miután elváltunk egymástól.

Beszámoló: Pásztor Laci