ZSELIC MARATON - MAJD KIDERÜL, HOGY SZERENCSÉT HOZOTT-E!

HEGYIKERÉKPÁR 2016-04-14

Úgy tűnik, hogy egy héttel a szezonnyitónk után már versenyeztünk is. :) Az eddigi években általában csak május elején kezdődött a versenyszezon, idén viszont mar az április második hétvégéje megörvendeztetett minket a jó idővel és pár korai montiversennyel. Debrecen egy erős bringás életet tudhat magának, ők szervezték meg a Tarcal XC-t, illetve Kaposvártól nem túl messze, Robolypusztán került megrendezésre az új Zselic maraton, Jucussal mi ez utóbbit választottuk.

A megelőző napok nem voltak túl pihentetők, folyamatos rohangálás, munka, illetve edzések tarkították az időm, szombaton még belefutottam egy négyórás montis menetbe is. Nem vettem túl komolyan, az edzőmmel, Vikivel úgy is beszéltük meg, hogy ez most csak erőfelmérés, nem pihenünk rá, csak lássuk, hogy mit tudok.

Így indultunk neki vasárnap hajnalok hajnalán Kaposvár felé. Előzőleg anyum faggatott, hogy merre is lesz a verseny, akkor azt mondtam, valahol arra délen, Pécs irányában. Kicsit meglepődtem mikor tudatosult bennem, hogy én ezt az utat jól ismerem, ugyanis az M7-esen haladunk a Balaton felé... :) Innen is elnézést kérek Tőle, neki volt igaza mikor homlokát ráncolva ingatta a fejét, hogy ez neki nem áll össze. :D

 A már megszokott folyamatos csacsogás közepette értünk a verseny helyszínére, a nevezés vége előtt úgy fél órával és láttuk az újdonsült szervezők feje fölött tornyosuló viharfelhőket. Nem az időjárásra gondolok itt, ugyanis napsütés, madárcsicsergés várt minket ezen a reggelen egy kis széllel megspékelve, hanem arra, hogy nagyjából ekkor fogytak el a rajtszámok. :)

Nem számítottak ekkora érdeklődésre, ami igazából pozitív dolog is az ő szempontjukból. Segített volna, ha az előnevezés lezárta után meghagynak egy regisztrációs lehetőséget azoknak, akik valami miatt még bizonytalanok voltak az indulást illetően, de nem stresszelte magát ezen túlságosan senki. A rajt csúszott fél órát emiatt, de legalább volt időnk rendesen bemelegíteni és pajtizni is egy kicsit közben. Káldi Tomival dumálgattam egy kicsit, aki a nagyon menő egyes rajtszámot kaparintotta meg - vigyorgott is rendesen. :)

Jucus a középtávot választotta, ami a többkörös lebonyolítás alapján azt jelentette, hogy kétszer huszonnégy km vár rá, összesen nyolcszáz méter szintemelkedéssel. Úgy volt vele, hogy még a szezon elején járunk, nincs kedve a három körhöz, illetve azon a távon hivatalosan nem is volt női kategória. Nekem a hosszútáv jutott a maga három körével, a matekot meghagyom minden olvasónak, legyen egy kis szöveges feladat is a dologban. :)

Újdonsült tagunk, Tibi is tiszteletét tette, ő is a középtávot választotta, elmondása szerint jelenleg a család-munka-szabadidő szentháromság ennyit enged. :) Nincs is ezzel semmi baj, néha úgy érzem, hogy engem látva mentegetőznek az emberek, pedig nincs miért. Nekem más céljaim vannak, azokat szeretném megvalósítani.

Maga a pálya nem volt túl bonyolult, pár emelkedő és lejtő ugyebár, ahogy lenni szokott. :D Nem volt technikás, fölfelé haladós, lefelé inkább fék nélkül suhanós. Egyetlen "siratófal" volt, ami keményebb volt, ezenkívül sok meglepetést nem tartogatott a környék. Idény eleji versenynek nekem most ideális volt, nem kellett annyira figyelni, lehetett kicsiket hibázni, nem bosszulta meg magát. Nézelődni túl sok energiám nem volt, viszont beszélgetni annál inkább. Utólag végiggondolva szinte végigdumáltam az egész távot, hol egyik, hol másik sporttárssal. Ez is segített belőni a tempót, igaz, így is túl erős lett az első köröm.

Eredetileg három és fél, négy órát számoltam a távra, a végén három és negyed óra alatt tettem meg a hetvenkét km-t. Jólesett az egész, érzem magamon, hogy már rutinosabban mozgok ebben a közegben, mint három évvel ezelőtt, jobban ismerem magam.

Jucusnak is aránylag jól forogtak a lábai, összehozott egy második helyezést rögtön az első idei versenyünkön, azt hiszem nem lesz elégedetlen a csapatvezetés idén sem, ha az eredményekről esik majd szó. :D Nekem az összetett tizenharmadik helyezés jutott, majd kiderül, hogy ez jót vagy rosszat jelent-e a szezon további részére, mindenesetre sikerült bringán maradnom végig, ami szerintem egész jó jel... :)"

Beszámoló: Szántai Vecsera Bálint
Fotók: Cséri Szilvia, Bognár Tibor