VÉRTES MARATON, AHOL SZERETÜNK INDULNI

HEGYIKERÉKPÁR 2016-05-10

Május 8-án, immáron hatodik alkalommal került megrendezésre Várgesztesen a Vértes Maraton, amelynek ezúttal is a Villapark adott otthont. A maratonról Bognár Tibi, csapatunk friss tagjának beszámolóját olvashatjátok.

Harmadik alkalommal neveztem a Vértesben megrendezésre kerülő Villapark Várgesztes Maratonra. A korábbiakhoz képest a különbség számomra az volt, hogy ezt már egy csapat, a Merkapt SE tagjaként tettem meg, ami különösen motiválttá tett.

Mivel előző nap mentem egy országúti Tisza-tó kör túrát Szilvivel, ezért halvány félelmeim voltak, hogy mennyire fog ez a nap jól sikerülni.

Az eddigi évekhez képest és az előző napi esőzések alapján némi sárdagasztásra készültem, ezért jól otthon is hagytam a sárvédőt, aminek az lett az eredménye, hogy nem csak bogár, hanem sár is jutott a számba. A pálya tulajdonképpen egy alapkörből állt és ezt távonként kellett többször teljesíteni. Én a középtávot néztem ki magamnak, ami két körből állt.

Reggeli napsütésben és kellemes 14 fokban értünk le Várgesztesre a párommal, aki a csapat dedikált fényképészévé lépett elő, amit ezúton is köszönünk neki. Rajtszámfelvétel közben találkoztam Jucussal, majd gyors átöltözés után beálltam a rajtnál gyülekező harcostársak közé.

A gyors rajtot követő aszfaltos szakaszon Jucus rám köszönt és begyújtva a rakétákat tovább is száguldott, majd be az erdőbe. Az első mászás szét is zilálta a mezőnyt. Az erdő alapjában véve száraz volt, amit pár kilométerenként szakított meg egy általában kikerülhetetlen és ismeretlen mélységű pocsolya. Itt elkövettem az első hibát és kevés lendülettel, ámde annál lassabban be is ragadtam az egyik ilyen kellemes sártengerbe. Itt eldönthettem, hogy balra dőlök és felfedezem a mélység titkát vagy jobbra borulok és belépek a csalános bozótba - rövid gondolkodás után a csalánost választottam. Sajnos az első kör közepétől egy lassú defekttel is nyűglődnöm kellett.

A második körre kellemesen sokat száradt a pálya és sikerült egy pumpát is szereznem menet közben, amivel nagyban tudtam javítani a gördülési ellenállásomon. A pálya jelölése alapvetően rendben volt, két helyen hiányzott a tábla és csak szalag volt, amit valószínűleg a szél befújt a fa mögé, így itt tettem egy kis kitérőt pár sporttárssal együtt. Egy másik kereszteződésben egy 2 méteres szintkülönbségre lett volna jó felhívni egy picit a figyelmet. Frissítő pontok elhelyezése és az ellátás mennyisége is rendben volt, bár én csak egy helyen álltam meg pumpálni.

Összességében egy nagyon kellemes versenyen vagyunk túl, ahol egy igazán jót lehetett tekerni a Vértesben. Jucus végül a korosztályának második helyén ért célba, így joggal állt fel a dobogóra és zsebelte be az érte járó tapsot! Gratulálok!

Beszámoló: Bognár Tibor
Fotó: Máhr Attila, Bicskei Orsolya