CSATÁT NYERT A PÁLYA VESZPRÉMBEN!

HEGYIKERÉKPÁR 2014-11-17

…Az eredmény 3:1 lett a hazai pálya javára.

Amikor Budapestről útnak indultunk a  LOcarGo-Bikemag Veszprém Cross futamra, még reménykedtünk, hogy a nap hamarosan ránkkacsint a felhők mögül, ám félúton tudatosult bennünk, hogy ezúttal az égiek az anyafölddel szövetkeztek. A reggeli ború ködre, ködszitálásra, majd esőre váltott, ahogy közeledtünk. A lehullott víz mennyisége nem volt túl sok, épp csak annyi, ami a talaj felső rétegét kellően kellemetlenné tudja tenni.

Bejárásként 2-3 kört mentünk a pályán, ami szinte megegyezett a tavalyival: alapvetően szeretem, kellemesen technikás, gyors kanyarok, hirtelen szintlépések is vannak benne. A talaj köves, ill. lombos erdei avaros, ami nehezebben változik anyagos pokollá, akkor sem, ha leszakad az ég. Egy-egy lassító újragondolása mellett újításként kaptunk a befutó előtt egy hurkot a szomszédos kaszálón, ami nagyon nem hiányzott. Ezen a 300 méteren találkozott össze a leggonoszabb ragadós sár és a fű keverék, ami végül sokak vesztét okozta.

A pályabejárás után már alaposan le kellett mosni a bringát, hogy a rajtnál működőképes legyen a technika, a futamok viszont 7 és 10 körből álltak…

Laci és Zoli a második futamban indult, amíg én a büfé melegében készültem egy finom feketével és pár falattal a saját harcomra. Az összecsapásban sajnos mindketten elbuktak. Zoli 3 kört tudott megtenni, míg Lacinak a 4. körben tört le a hátsó váltója. Sajnos nem voltak egyedül ezzel, kb. egy tucat váltó és váltófül elvérzett a körökben. Ilyen reményekkel a verseny sikeres befejezése lett az elsődleges, főleg annak fényében, hogy a következő két héten is rajthoz kell állítanunk a gépezetet.

Én szokás szerint a mezőny hátuljáról indultam, ismerős versenytársakkal körülvéve. 3 kanyar után megérkeztünk az első lassítóhoz azután a másodikhoz. Mindkettőnél jobb választásnak bizonyult a „leszállva tömegkerülés”, amivel 5-10 embert le is tudhattam. Bálintot – akivel együtt indultunk - ekkor már nem tudtam szemmel tartani. Jó tempóban haladtunk, és meglepő ellenfeleket találtam magam mellett. Tufi sérülésre panaszkodott, Kuszi pedig úgy tűnt, a terepbringázás gyönyöreivel birkózott. A mezőny az első kör végére beállt. Nem messze lemaradva, zöldellt Bálint Andris, akivel ismét végig hajtottuk egymást a 9 körön.

Az esés és defekt szerencsésen elkerült, bár azon őszintén csodálkoztam, hogyan képes a láncom tartani a kapcsolatot a sárcsomónak tűnő fogaskeréksorral és hajtóművel, miközben a kerék is becsülettel vágta magának az ösvényt a vázra gyűlt csomókban.

Andrissal a végére hagytuk a döntést. Tudtam, hogy a cél előtti hosszabb, enyhe aszfalt emelkedőn gyorsabb lesz a ciklokrossz bringa a montinál, így rápihentem a befutóra. Andis lépett, az utolsó akadálynál olyan lendülettel haladt tovább, hogy gyakorlatilag csak becsületből igyekeztem utána pár másodperc lemaradással. A befejező sáros-füves hurokra viszont elfáradt belassult és visszaelőztem. Innen már nem volt visszaút, a befutót nem volt szabad elbuknom… Meglett, de nem sokon múlt. Kidőltem, és kapkodtam a levegőért. Bálintot itt láttam viszont. Hat kört tudott teljesíteni, mielőtt feladta a bringája a harcot a sárral.

Így másnap, kimosakodva, a meleg szobában már jó visszagondolni az emberpróbáló futamra, jó verseny volt! Van még öt napunk letakarítani a sarat, kimosni a ruhákat, rendbe tenni bringákat, és csatarendbe állni a következő összecsapáshoz.

Vigyázz Salgótarján! Ott leszünk, újult erővel.

Beszámoló: Fehér Csaba

Master 1-est még az ág is húzza?

Igen, bármily hihetetlen, én is elkezdtem master pályafutásom. Túlságosan sokat nem szoktam ezzel foglalkozni, nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget neki. Valószínű, hogy azért van ez így, mert még mindig elég komolytalannak, sőt néha kifejezetten gyerekesnek tartom magam bizonyos dolgokban. Példának okáért a cyclocross-t tudnám fölhozni. Az általános vélekedés szerint ilyesmit értelmes, felnőtt ember nem csinál.

Tegyük fel, hogy egy ilyen értelmes, felnőtt úriember - az egyszerűség kedvéért nevezzük csak A.-nak -, vasárnap reggel nyolc körül felkel az ágyából, megdörzsöli szemét és kinéz az ablakon. Esik. Lehet vagy hat fok odakint. Mit csinálhat ezután? Fölteszi a teának/kávénak a vizet. Megreggelizik. Utána fogat mos, talán még dúdol is valamit közben. Ezek alapján akár én is lehetnék egy teljesen értelmes, felnőtt úriember, mert fogat szoktam mosni, sőt reggelizni is. A. újra kinéz a konyhaablakon. Még mindig esik. Ez a nap már csak ilyen lesz. 11-kor úgyis WTCC, hátha Michelisz alkot valami nagyot. Szeme sarkából látja csak, hogy a szomszéd lépcsőházból kilép valaki, mintha bringát, bukót pakolna a kocsiba.

- Már megint ez a lökött, nem tud a fenekén ülni. Képes ilyen időben is biciklizni, amikor hideg van és esik. Mi van, ha megfázik? Miért nem marad otthon, hiszen ez az idő semmire sem jó. Mindegy, sosem fogom megérteni... - morog magában.

A., mint megannyi értelmes, komoly, felnőtt embertársa napja nagy részét pihenéssel töltötte, végül is vasárnap van vagy mifene. Ebédelt egy embereset, majd akadt egy kis szieszta is utána. Közben lassan sötétedik, ennek a napnak is vége, gyorsan eltelt. Odasétál az ablakhoz, mindig is szerette a szürkületet, főleg ahogy enyhe köd is leereszkedik az utcában. Megrökönyödve látja, hogy a bringás még csak most ért haza. Tiszta sár a kerékpárja, ahogy előveszi a kocsiból.

- Ez normális? Így betenni a kocsiba az a mocskos biciklit?!

Mintha a srác arca is sáros lenne egy kicsit. Végül is, szinte egész nap esett, nem csoda. De minek megy ilyenkor terepre? Kicsit furcsán néz ki az a bringa. Mintha lógna a lánc. Leszakította a váltóját? Na, akkor biztos megérte kimenni! Úgy kell neki, majd legközelebb kétszer is meggondolja...

Hátat fordít az utcának, nem akarja tovább bosszantani magát. Inkább visszabújik nyugodt környezetébe, ahol nem kell senki mással foglalkoznia. A., a komoly, értelmes felnőtt. És ez az a történet, aminek mi a másik oldalát látjuk és éljük meg hétről hétre.

Mint többen kitalálhatták, a tegnapi veszprémi crossfutam volt az írásom ihletője. Volt a mai napban minden, eső, barátok, sár, vigyorgás, váltóleszakítás, versenyzés, fáradtság, de nem bántam meg. Mindig van valami új, valami más. Például most is tanultam valamit, miszerint egy cyclocross verseny azért jó, mert utána biztosan ki fogod takarítani a fürdőszobád…

Beszámoló: Szántai Vecsera Bálint
Fotó: Rónaszéki Balázs, Káldi Tamás