VÉRTESBOGLÁRI MTB PIKNIK

HEGYIKERÉKPÁR 2010-06-30

Idén harmadszor vettem részt a nem tudom hányadszor megrendezésre kerülő Vértesboglári MTB Pikniken. A 2010 június 20-ára tervezett versenyt az esőzések miatt egy héttel elhalasztották, így június 27-én került megrendezésre egy szép nyári napon. Ez nem egy hagyományos MTB verseny, hanem egy családias rendezvény, ahol a hegyikerékpárosokon kívül a helyi gyerekeknek és családoknak is rendeztek különféle futó és kerékpáros programokat. A szervezők az elmúlt évekhez hasonlóan ismét kitettek magukért, és lassan ez a családias verseny sokunk egyik kedvenc magyarországi versenye lesz.

A hegyikerékpáros maraton három távból állt. A gyerekeknek szánt 8 km-es, a 20 km-es és az 50 km-es távból. Csapatunkból mindannyian az 50 km-es távot választottunk, melyben körülbelül 900 m szintemelkedés volt. A pálya a számomra régóta nagyon kedves Vértes hegységben lett kijelölve. Az elmúlt években sokan panaszkodtak a pálya kijelölésére, és nekem is voltak az elmúlt két évben apró eltévedéseim, viszont idén ez a probléma megszűnt, és egy nagyon korrekten kijelölt pályán versenyezhettünk. A terepre nem lehetett panasz, ahogy az időjárásra sem.

Az elmúlt hetek esőzései ellenére a verseny napján eső nem esett, szél nem fújt, és bár néha egy kicsit fülledt meleg volt, de ezt nem éreztem zavarónak. Az útvonalon egy két nagyobb pocsolya kivételével sár nem volt, helyette néhol nagyon homokos, vízmosásos volt a talaj, de találkozhattunk nyakig érő füves résszel, vagy nagyon köves lejtőkkel, egy-két aszfaltos szakasszal, és még sorolhatnám. Szerintem egy nagyon változatos, de nem nehéz, hanem élvezetes útvonalat sikerült a rendezőknek kijelölniük.

A versenyre Jucussal (Bartos Judit) érkeztem, és menet közben sikerült rábeszélnem, hogy ha már tekerünk, akkor ö is az 50 km-es távon induljon, és ezért a későbbiekben nem győzött hálálkodni. Csapatunkból Keczkó Zoli és Volf Ancsa indult még a megmérettetésen.

A lassú faluban tett kör után menetből rajtolt el a mezőny, amin idén rekordszámú kb. 180 versenyző indult. Az első kilométereken, - míg a 20-as és az 50 es táv ketté nem vált - nagyon vigyázni kellett a lelkes helyi srácokra, akik közül a terepen néhányan hatalmasakat estek. Nekem a verseny eleje, mint a korábbi években is, kicsit nehezen indult, a sík homokos, vízmosásos, majd nagyon füves terep nem tartozik a kedvenceim közé. Az erdőbe beérve sikerült Zolit megelőznöm, aki felemás cipőben tekert (tesztelte azokat), majd próbáltam a tempót növelni, hogy az élmezőny közelébe érhessek.

Nagyon élveztem a tájat és a terepet, és nem igazán zavart, hogy a verseny nagy részén egyedül tekertem. Próbáltam folyamatosan az előttem lévőket beérni, majd a mögém kerülőket leszakítani, így mindig újabb és újabb motiváló erőt találtam magamnak. Az utolsó tíz kilométer körül kicsit eléheztem, majd egy kis izomgörcs is előjött, de szerencsére hamar túltettem magam mindkettőn és még jó pár srácot, majd a rövid 20 km-es táv versenyzőinek egy részét is sikerült beérnem. A célba kategóriámban 7.-ként érkeztem, ami az eddigi legjobb időm ezen a versenyen, főleg hogy nyolc perccel maradtam le a dobogóról. Csapatunkból Zoli 12.-nek, Ancsa a női mezőnyben 8.-nak, míg Jucus a bronzérmes 3. helyet szerezte meg a hölgyek közt az 50 km-es távon. Mindkét hölgynek külön gratulálok a hatalmas teljesítményért.

A szervezők a célba érkezőket ismét bőséges ennivalóval látták el. Volt fánk, és idén rengeteget ehettünk, nem fogyott el, volt túrós csusza, ahol nem volt a tészta széttázott, mint sok más versenyen, és volt gulyásleves, amiből semmit nem hagytak ki, még a húst sem. Ha valaki nem érezte volna jól magát a versenyen, akkor kárpótolhatta a sok finomság és a rendezők kedvessége, korrektsége. Ja és megjegyezném, hogy mindenből annyit ehettél amennyit bírtál, és aki igényelte a szódán kívül jó kis házi borból készült fröccsöt is ihatott. Összességében egy nagyszerű napot köszönhettünk a rendezvény szervezőinek, és jövőre én biztos hogy újra ott leszek.

Beszámoló: Gaál Tomi

Sajnos egy családi esemény közbeszólt és így Rékát nem tudtam vinni a Piknikre viszont vasárnap hajnal 3-ig autóztam, így elég fáradtan ébredtem. 7 órakor még begyűjtöttem 2 bringás hölgyet és indultunk is. A reggeli nagy kapkodásnak meg is lett az eredménye. Fele más bringás cipőben tekertem le a távot  a teszt eredménye a Shimano MT41 -nek puhább a talpa így abban hamarabb érzem a fáradságot viszont a felsőrésze sokkal komfortosabb mint az MT 76-nak.

A rövid út Vértesboglárig gyorsan eltelt és megérkezvén rögtön remek hangulatba-társaságba csöppentünk sok ismerős arcot láthatunk. Pár perccel utánunk megérkezett Gaál Tomi is Jucussal, (aki rögtön 3. lett  a hölgyek között) majd Ancsa is megérkezett Veres Ferivel, akik "lábon" jöttek, Feri pedig egyből technikai problémával kezdett mivel kiszakadt a Mavic kerekéből egy küllő.

A piknik egy felvezető körrel kezdődött a faluban majd elengedtük a gépeket és egy kis szolid lejtővel kezdetét vette a rohanás. Az elején nagyon észnél kellett lenni mert míg el nem vált az ötvenes táv a 8 ill 20 km-töl addig a helyi ill. fiatal kamikazék eléggé ön és közveszélyesen közlekedtek a mély homokos, sodrós talajon. A szétválás után jött egy kellemes kis dombocska szemből neki, szintben nem volt csak pár tíz méter de elég mély volt a homok és magas volt a fű amit a váltóim rögtön összeszedtek és itt már éreztem az alvás jótékony hatásának hiányát.
Mentünk még pár km-t kellemes hepehupákon mikor hütővíz leengedés céljából megálltam, ekkor ment el mellettem Tomi akit eddig üldöztem azt gondolván, hogy előttem van. Ezek után már csak a célban találkoztam vele, pedig az egész távon utol akartam érni, csak nem jött össze.

A dózert egy erdei aszfalt út követte,amin egész szép kis csoportban haladtunk, úgy 8-10 bringás tekert együtt "bolyoztunk". Én mentem elől és éppen valami vicceset mondtak mikor megláttam az erdőbe bevezető nyilat, hirtelen fék és kanyar, a mögülem érkező fék és egyéb hangokból azt szűrtem le hogy éppenséggel erre nem számítottak. Az erdei útra egy hatalmas sáros tócsán vezetett át az út amin természetesen átgázoltam, de a mögöttem jövőknél okozott egy kis fennakadást, de ahogy később megtudtam esés nem történt mögöttem aminek őszintén örültem.

Ezután jött egy kellemes kis mászás majd kiértünk egy erdészeti útra, ami először dózer aztán aszfaltos volt. Itt rendesen megküldtem nagytányéron mert kezdet bosszantani, hogy még mindig nem látom Tomit. Egy kereszteződésben balra fordultunk majd az erdőben álló házak mellett egyenesen el... Na ez hiba volt, ugyanis itt jobbra kellett volna fordulnunk, Erre kb 1.5-2 km és egy kis kóválygás után jöttünk rá, na meg akkor, mikor már visszafelé gurultunk és jött szembe egy fiatal srác, aki amikor meglátott minket a fejére csapott és mondta hol kellett volna elfordulni.

Itt jött egy kis single track fölfelé ahol igazán dühből nyomtam, majd egy kis sáros rész következett, ahol kezdtem azokat utol érni, akik az eltévedés alatt hagytak el. Itt még inkább elkezdtem nyomni, a végén azt vettem észre, hogy enyhe aszfaltos emelkedőn nagytányér kónuszon tolom eszement tempóban. Ezután már kezdet ismerős lenni a terep, tavaszal már jártunk erre egy túrán, így tudtam, hogy már csak két kisebb emelkedő lesz. Faltam egy zselét és ismét begyújtottam a rakétákat. A frissítőnél megint csak nem álltam meg hanem berobogtam az erdőbe. Itt volt még kb 70-100 méter mászás, amit viszonylag gyorsan és jó tempóban sikerült abszolválnom.

Jött még egy szétmosott katlan, ahol egy gyökér hathatós segítségével sikerült egyet buknom. A kormányszarv eltekeredett 120 fokot, ráadásul a gyökerett sikerült le is fejelnem. A sisakom is eltört, de ezt már csak a célba érkezés után vettük észre. A felkaromon lett még néhány horzsolás. Összeszedtem magam  és indultam. Pár száz méter múlva azonban elszakadt a láncom és leesett, valószinűleg az esésnél történt valami, amit nem vettem észre. (Egy küllő is kiszakadt az első kerékből ezt csak tegnap vettem észre) Futás vissza a láncért gyorsan megjavít, felrak, ekkor ment el egy versenytárs, felugrás, indulás utána, meg lesz az! 100 méterrere tudott elmenni, de a következő hupli tetején már utol is értem. Innen már csak 3-4  km a cél: végig nyélen raktam.

Az időm 2 óra 37 perc lett. ami az esést, a láncszakadást, az eltévedést és a "nemalvást" figyelembe véve nem is rossz idő, persze önmagamhoz képest.

A Vértesboglári MTB Piknik jövőre is kötelező feladat!

Beszámoló: Keczkó Zoli

Fotók: Dobos Feri (www.bringabanda.hu)