SUPERCROSS 2015

HEGYIKERÉKPÁR 2015-12-25

Jó ideje ígérgetem Mikinek, hogy lesz abból a veszprémi, kőbányai, városligeti, kecskeméti, stb.beszámolóból valami. Az elején még naponta rákérdezett, hogy állok, majd egyre ritkábban érdeklődött, lassan beletörődött, hogy ebből már nem sok minden lesz.

Az elmúlt majd másfél hónapban sikerült öt versenyt beiktatni, vicces ez annak tudatában, hogy a montis szezonban összesen volt tíz...

Kezdtem Veszprémmel, az októberi pihenő után. Még egy kicsit álmos lábakkal, de már enyhe elvonási tünetekkel. Egyszerűen hiányzott a versenyzés, a társaság, a "majd elalszom annyira fáradt vagyok, de mégsem tudok, mert még pörög a kicsi szívem ezerrel este tízkor is” érzés. Barátaimnál szálltam meg, mivel akkor már nem voltam veszprémi emberke, bandáztunk egyet a helyi srácokkal a versenyre való rápihenés jegyében.

Tóth Andrist csak dicsérni tudom, évről évre javít, újít valamit a versenyén, az idei pálya volt eddig a legjobbja. Vikivel is sokat dumáltam, mint versenybíró volt kint idén. Érdekes, hogy a futam mind a Supercross sorozat, mind a Magyar Kupa része volt. Az az érzésem, hogy ezzel mindkettő egy kicsit foghíjasra sikeredett. A Supercross a korábbi hét verseny helyett csak öt (nem sokon múlott, hogy csak négy...), míg a Magyar Kupa versenyei közül kettő Supercross, kettő pedig kőbányai volt. Jelenleg erőltetettnek tartom a kupasorozat életre hívását, jobban örülnék, ha a Supercross sorozat mögé állna be a Szövetség mint támogató, Kőbánya is lehetne a sorozat része. Azóta már történt egy s más, január közepén összedugjuk a fejünket és megvitatunk mindent jól, hogy merre is menjen tovább a szakág itthon.

Visszatérek még egy kicsit a sztorizgatáshoz. Itt próbáltam ki először versenyen az új bringát, az előzőt nem tudtam megszokni, nem tudtam szeretni igazán, túl hosszú volt nekem. Ez viszont teljesen más világ. Jobban érződik minden rezdülése, erre találták ki. Jóval nehezebb mint a montim, de őszi-téli vasárnapokon eljátszani a versenyzőt nekem tökéletes, nem ezen múlik. És van egy igazán szép bringám. :)

Veszprémben debütált számomra az ősz meglepetésembere is: Keczkó Zoli. Megunva a sorozatos nyögvenyelős versenyeket úgy döntött, hogy ha csinál valamit, akkor csinálja rendesen. Edzővel készül mostanában ahogy a munkabeosztása engedi, látványosan jobban mutat a bringán és kezd haladni is. Végre. :) Én szurkoltam neki. :)

Következett Kőbánya, eső, sár, ami csak kell. Persze akkor kezdett el esni amikor kiléptem a kapun otthon... Nem is sikerült valami fényesen az a nap, melegítés helyett vacogás, versenyzés helyett küzdés a pályával és a fékkel. Föl is adtam végül, nem volt értelme összetörnöm magam. Jó benyomást tett rám a Bringapark, a pálya, a körítés. Fűtött öltöző, tusolók, folyamatosan tisztán tartott mellékhelyiségek, bringamosók, ezek nagyban megdobják az ember komfortérzetét ilyenkor. Minden feltétel adott volt egy kis önfeledt dagonyázáshoz.

 Próbáltam minél hamarabb minél messzebb kergetni a technika ördögét magamtól, mert jött a... Nem tudom mi. Belgium a Városligetbe, vagy világkupa a szánkódombra, vagy tudom is én. De nagyon nagy volt. A CoffeeRide csapat beugró szervezőkként a Városligetbe hozták a Supercross egyik állomását és meg kell mondanom mindannyiunk számára felejthetetlen az egész.

Tömeg volt, nem csak a pályán belül, hanem körülötte is. Szinte érezni lehetett ahogy tol föl a szurkolósereg a dombra, majd le, majd megint vissza és egy utolsó lökéssel útnak ereszt a következő körig. Olyan hangzavar volt végig, hogy az ember a saját gondolatait nem hallotta. Nem mintha lettek volna annál a tempónál. Kicsit olyan volt mint Karácsony júlisban: egyszerűen hihetetlen.

Majd kicsit vissza a földre, egy hét kimarad, Salgótarjánba most nem vágytam, sok lett volna négy verseny egymásutánban, edzeni is kell valamikor. Utána újra Kőbánya, végre Csabinak is kijött a lépés, hogy indulhasson. Kemény menet volt kilátásban: ő már nem, én még nem vagyok erős, tökéletes párost alkottunk, oda-vissza kerülgettük egymást végig. Végül ő ért be pár másodperccel hamarabb, de látszott rajta, hogy megfuttattam a pénzéért, nem volt őszinte a mosolya. Sőt... :)

Végül Kecskemét: ide már hátszéllel érkeztem, érződött a Karácsony előszele, péntekkel vége a melónak, innentől nyugi van. Egyedül Alex tudja borzolni a kedélyeket a nyugalmával, illetve a "Szerintem nem mentél jól, nem kaptam tőled kört." kijelentéseivel. :D Egyébként az egész versenyt valami nyugalmas légkör vette körül, lehet az ország közepén mindenki ilyen. A "konyhás nénik" csupa kedvességből megkínálják kávéval az egykori országos bajnokunkat ahogy végzett a reggelijével, a verseny utáni kajánál sincs ételjegy, csak odasétálsz, mosolyogsz, köszönsz és ennyi. :)
A mosolyom nem lett szebb most sem verseny közben, valahogy ilyenkor nem megy, de legalább látszik, hogy (próbálom) rendesen nyomni.

Ez volt a Supercross utolsó futama is egyben, a begyűjtött helyezések alapján tizenharmadik lettem összetettben a korcsoportomban, a Masterkék között. :) És nem fogom abbahagyni a cyclocross-t továbbra sem, a következő évi Supercross szezont már tervezgetem, illetve az OB még hátravan. Nagy, csilli-villi dobogós helyezéseim amivel villogni lehetne nem lesznek ebben a szakágban, de ettől még szeretem. :)
Hogy egy kicsit nagyképű is lehessek, arra ott van a monti. :) Idén sikeres évem volt: pár top 5-ös helyezés mellett begyűjteni az első győzelmet, többedmagammal lenyomtam a Hero-t is. Maradok ezen az úton, nem leszek hangosabb, harsányabb, hogy figyeljenek rám, csendben teszem a dolgom továbbra is.

Ha úgy is érzik, hogy nem tartozom köszönettel, azért megemlíteném azokat akik folyamatosan mellettem voltak-vannak-lesznek: a barátaim, családom, edzőim, csapatom, támogatóink, és esetleg azokat is akik egy személyben ezek közül több szerepben is tündökölnek... :)

Még találkozunk. :)

Beszámoló: Szántai Vecsera Bálint
Fotók: Bidon, Cséri Szilvia, Csete Sándor