TOUR DE FRANCE AZ ÚT MELLŐL SVÁJCBAN

HEGYIKERÉKPÁR 2009-07-21

Az idei nyárra aktív nyaralást terveztünk. Olyan helyet kerestünk, ahol még egyikünk sem járt, hegyek is vannak, és persze bringázni is lehet. Az egyik kedves ismerősöm korábban már felajánlotta, hogy lakhatok nála Zürichben, ha egyszer arra vezet az utam. Így esett a választás Svájcra. Nagy álmom volt egyszer élőben látni a Tour de France nagyjait, ezért nagyon örültem, hogy sikerült pont a svájci szakasszal egy időszakra időzíteni a nyaralást. Martigny és a Szent Bernát hágó is felkerült a látnivalók listájára. A másik két hely, amit mindenképpen meg akartunk látogatni, a Matterhorn és az Eiger környéke volt. Elsőként a Tour de France Svájci szakaszáról...

Tour de France 16. szakasz: Martigny és Bourg - Saint - Maurice

Még a nyaralás előtt informálódtunk az aznapi „órarendről”, így még hajnalban elindultunk Zürichből, hogy felérjünk a Nagy Szent Bernát hágó közelébe, mielőtt teljesen lezárják a hegyre vezető utat. Nyolc órakor már a hegyre tartó szerpentinen kígyóztunk felfelé. Sokan már előző nap elfoglalták a helyüket az út menti parkolókban. Ki lakókocsiban, ki sátorban töltötte az éjszakát. Ahogy mentünk felfelé a szerpentinen egyre sokasodtak a zászlók, transzparensek, buzdító feliratok. Az időjárás is jó volt, reggel mér szemerkélt az eső, de tíz órára már kisütött a nap, és a levegő is felmelegedett. Habár a rajt csak délután egykor volt, már tízkor teljesen lezárták a forgalom elől a hágóra vezető egyetlen utat. Csak a kerékpárosokat engedték fel a lezárás után. Több tucatnyi tekerő próbálta meg megmászni a hágót a mezőny indulása előtt. Volt aki profi csapatmezben, karbonbringával, mások családostól, városi kerékpáron tekertek.

Először felmentünk a hágó előtti hatalmas parkolóig, ahonnan már csak gyalog vagy kerékpárral lehetett továbbmenni. Mivel nem akartuk a bringáinkat őrizetlenül a kocsiban hagyni, mégis visszagurultunk egy kicsit, és kerestünk egy belátható kanyart, majd letelepedtünk.  Tomi mindenáron tökéletes fotókat szeretett volna készíteni a mezőnyről, ezért még a parkoló melletti dombra is felmászott, hogy kipróbálja milyen onnan fotózni. Aztán végül mégiscsak lemászott, mert az meg túl messze volt ahhoz, hogy olyan képet sikerüljön kattintani, amin mi is, meg a mezőny is rajta van.

10-kor megérkezett a motoros biztonsági különítmény és az összes parkoló minden egyes kijáratához állítottak egy embert, hogy majd „kordában tartsa” a szurkolókat. 10-től délig folyamatosan haladtak el mellettünk a hobbi kerékpárosok, a sajtó autói, a hivatalos Tour-os emléktárgyakat árusító autók.

Közben nekünk is akadt egy kis dolgunk. A Livestrong autója már tizenegy előtt végigment a pályán sárga aszfaltkrétás csomagokat dobálva a kocsiból, hogy a szurkolóknak legyen idejük az aszfaltra festeni műalkotásaikat a mezőny érkezése előtt. Nekem is sikerült szerezni egy csomag sárga krétát, így Tomival nekiláttunk a remekmű elkészítésének.

Körülbelül dél környékén érkezett meg a szponzorok autóiból álló karaván első kocsija. Az összes szponzor felvonult. Kreatívabbnál kreatívabb kocsikból szórták az ajándékokat a lelkes szurkolóknak. Tiszta karneváli hangulatot teremtettek, minden kocsiból dübörgött a zene, buzdították a tömeget. Sikerült zsákmányolni több zacskó gumicukrot, kekszet, sapkákat, csörgő lufit, tollat, szatyrokat, még egy zacskó kolbászkát is.

A karaván után újabb felvezető autók, motorosok, sajtósok, rendőrök következtek. Már több autót láttunk mint ahány versenyző indult a Touron, de mezőnynek se híre se hamva nem volt. Több helikopter is megjelent a fejünk felett, ilyenkor mindenki megörült, hogy talán most jönnek... de aztán ismét csak az autók és a motorosok jöttek. Aztán egy óra után végre feltűntek a csapatautók is, ééés, iiiiigen, ott jönnek!!!!! Megjelent a kanyarnál az autók között két pici pont, a két szökevény.

Mi körülbelül az első hegyi befutó előtt 10 km-re lehettünk. Mire felért a mezőny oda, ahol mi megálltunk, már három nagyobb csoportra oszlottak, és voltak lemaradozók is. Az élen Karpets jött a Katushából és Pellizotti a pöttyös trikóban. 

Tomi szerint nem mentek annyira gyorsan, mint ahogy ő várta, szerintem viszont nagyon gyorsan elsuhantak mellettünk. Utánuk ismét autók hada következett, majd egy kisebb csoport kerekezett el előttünk, néhány percre lemaradva az élen állóktól. Őket követte a főmezőny, az előző szakaszon sárga trikót szerző Contadorral, és persze az Astana vezetésével. Ők sem mentek túl lassan, így csak néhány kevésbé jól sikerült közös fotót sikerült összehozni az Astanával és Contadorral, de legalább van egy közös képünk a nagy öreggel.

A peloton után ismét kocsisor, majd  a főmezőnytől leszakadt versenyzők érkeztek. Annak ellenére, hogy igencsak a mezőny végén voltak, ők sem mentek túl lassan. A szurkolók, velünk együtt,  végigüvöltötték,  végigszurkolták azt a negyed órát,  mialatt elhaladt előttünk a teljes mezőny. Még így négy részre szakadva, hegynek felfelé, 15 perc alatt elsuhant előttünk az egész mezőny. A szakaszt végül nem a szökevények, hanem Astarloza nyerte.

 A mezőny elhaladta után a motorosok is nyeregbe pattantak, és feloldották az útzárakat. Fél órával azután, hogy elsuhant a tarka sereg, már mi is lefelé gurultunk a hegyről, majd elindultunk a csoki-hegy, a Matterhorn felé.

Beszámoló: Szántai Vecsera Orsolya
Kapcsolódó cikk: Bringával a Csoki-hegyen és a Szörny lábánál