TÁJBRINGA CSÜTÖRTÖKI SZÉRIA III.

HEGYIKERÉKPÁR 2009-04-24

Ha csütörtök, akkor tájbringa! Kicsit furcsán hangzik az én számból ez a kijelentés, hiszen egy hónappal ezelőtt még csak halvány sejtéseim voltak csak róla, hogy hogyan is zajlik egy tájbringás esemény. Ám, köszönhetően a Csütörtöki Tájbringás Széria „versenysorozatnak”, úgy érzem, egyre inkább rákapok az ízére, és alig várom az újabb csütörtöki megmérettetést.

Legutóbb az Óbudai szigeten gyűjtött élményeimről írtam, azóta két – immáron hegyen rendezett – futamon vagyok túl. A múlt heti, Hármashatárhegy környékén lezajlott, versenyen nem sikerült teljesítenem a magammal szemben támasztott minimális elvárást, miszerint minden pontot sikeresen találjak meg. Az egy kihagyott pont, aminek a keresése majd húsz percet felemésztett, érvénytelen teljesítést eredményezett, hiába sikerült a többi bóját megtalálnom. Ez ugyan nem szegte kedvemet, de rájöttem sok mindenre. Egy részt arra, hogy mennyire fontos, hogy a térkép jeleit pontosan értelmezzem és, hogy ne sajnáljam az időt annak tanulmányozására. Gondolom, idővel kialakul valamiféle rutin, de egyenlőre még igencsak forgatom a térképet, hogy merre is menjek… 



Szóval, tegnap a Normafánál folytatódott a sorozat. Óbudáról bringával indultam fel és a János-hegy felöl közelítettem meg a parkolót a Normafánál, ahol a rajt-cél terület volt. Mire felértem, közel 20 km-t tekertem a bringába, nem kevés szinttel, így a melegítéssel nem kellett bajlódnom.:-) Szemmel láthatóan sokan készülődtek az indulásra, mint utóbb kiderül, ismét részvételi rekord dőlt meg: 45-en vágtunk neki a távok valamelyikének. 

Ezúttal a hosszútávot választottam és a nevezés, valamint a térképtartó kormányra rögzítése után, neki is vágtam a pályának. Az első, gyorsan megtalált pont után, egyből rossz irányba indultam és egy meredek lejtőn le, majd visszafordulva, felmászva sikerült jó irányt vennem. Az egyes bóják megtalálása, hol könnyebb, hol nehezebb feladatnak bizonyult, ám nagy öröm volt, hogy szinte végig tudtam, merre járok és mit keresek.

Egy-két rossz döntés becsúszott azért. Egyszer gondoltam, hogy rövidítek, aminek a vége az lett, hogy a libegővel párhuzamosan, gyakorlatilag vinnem kellett a bringát a meredek hegyoldalban felfelé jó párszáz méteren át. A bejárt terület kb. 70%-ban ismeretlen volt számomra, így még nagyobb öröm volt, hogy végül minden pontot sikeresen megtaláltam. 

A célba érve még váltottam pár szót Ronival, Csabával és Annával, de mivel gyorsan hűlt a levegő, ismét a János-hegy felé vettem az irányt, hogy a Hárs-hegy, Hűvösvölgy, Hármashatárhegy érintésével hazatekerjek. Végül több mint 60 km és 1500 méter szint megtételével zártam a napot, ami egy hazai maraton középtávját éppen lefedi. Ha nem is leszek profi tájbringás, a felkészülésbe nagyszerűen beilleszkednek ezek a csütörtök délutáni mókák. 

Köszönet a szervezőknek!
Beszámoló: Fülöp Miklós