SZEZONNYITÓ 2010

HEGYIKERÉKPÁR 2010-03-12

Mikor a szezonnyitó időpontjául március második hétvégéjét megjelöltük, - ami a nemzeti ünnepünk miatt hosszúhétvége volt - még nem gondoltuk, hogy 20 cm-es hóban fogjuk a tavaszt köszönteni. Felrémlik előttem néhány gyermekkori március 15-i emlék, mikor rövidnadrágban, térdzokniban és szandálban vonultunk a Petőfi szobrához, hogy az általunk zsírkrétával készített és hurkapálcikára ragasztott nemzeti színű zászlót a virágágyásba szúrjuk. Nos, idén március közepén szó sem volt szandálról és rövidnaciról, helyette a szekrény teljes tartalmát sporttáskába tuszkoltam.

 Hiába reménykedtünk, hogy tavasziasra fordul az idő: nem tette. Havazás, csúszós út és éppen nulla fok feletti hőmérséklet kísért minket Bogácsra, ahol a jól ismert jurtaházakat és a kempinget is hó fedte. A télies idő nem szegte kedvünket és péntek reggelre is szép számban érkeztek a csapatból a tekerni vágyók, szám szerint 13-an. Délelőtt vágtunk neki a napi túrának, és betonon próbáltuk megközelíteni a hegyeket. Noszvaj felé indultunk, innen Síkfőkút felé haladtunk tovább. A néha előbukkanó nap olykor 4-5 fokra is képes volt felmelegíteni a levegőt. Ahogy egyre feljebb másztunk, úgy lett a hó egyre vastagabb a kerekek alatt és miután letértünk a betonozott útról komoly kihívássá vált a tekerés. A néhol 20 cm-es hó eléggé megnehezítette a haladást.

A várkúti turistaháztól már szinte csak tolva lehetett haladni. A Kövesdi-kilátótól a nagy elágazáshoz vezető, szárazon is izgalmas lejtő hóval fedetten különösen izgalmas volt. Ki gyorsabban, ki lassabban de végül mindenki leért. Az elágazásnál rövid kupaktanács után Felsőtárkány felé vettük az irányt és tovább lejtőztünk. A bükk maratonról jól ismert úton, amit a maraton meg kell mászni, mi ellenkező irányba haladtunk és lefelé gurultunk. Igazi adrenalin bomba volt a lejtőzés, ugyanis a hó alatt mély nyomok, kövek, faágak rejtőztek, amelyek csúnyán megtudták tréfálni az embert. Ondok Laci csőrözése mellett nekem is sikerül egy érdekes megállást produkálnom. A kevésbé vakmerőek inkább lesétáltak a necces szakaszon. Felsőtárkányba érkezve - lehetséges opcióként - egy jó meleg gulyás képe derengett fel, aminek nem tudtunk ellenállni, így beültünk a fogadóba, ahol meg is kaptuk a hőn áhított levest.

Ebéd után betonos mászással melegítettünk be újra az izmokat és Völgyfőház irányába indultunk, hogy ismét átvágjunk a gerincen. Néhol szinte tükörjég volt, így roppant óvatosan kellett haladni, pláne a Bükkzsérc felé történő betonos lejtőzésnél. Baj nélkül értünk le, majd köves, sóderes úton a töltésen érkeztünk vissza Bogácsra.

Bringapucolás, vetkőzés és már ment is a társaság a termálfürdőbe, hogy az összefagyott végtagjainkat kiolvasszuk. Estére a Kőkorszaki Pocaktömő étterembe ültünk be, ahol a főúr egyedi performance-al szórakoztatott minket, részint az értetlenségével, amit találékonysággal ellensúlyozott. Ugyan nem sikerült mindenkinek azt kapni, amit rendelt, de végül minden pocakot megtömtünk. A továbbiakban perudóztunk (kockajáték) és Alex jóvoltából bringás videót néztünk (New World Disorder 10.). Éjfél után tértünk nyugovóra.

Bükkzsércet most Cserépfalun keresztül közelítettük meg betonon. A falut elhagyva hosszú mászás következett a Völgyfőház irányába. Itt összevártuk a csapatot és folytattuk az utat a kásás olvadó hóban. Kb. 25 km-t haladtunk az akkorra már ismét vastaggá váló hóban, amikor a Megyehatár előtti megállónál szavazásra bocsátottuk a kérdést, hogy folytatjuk-e az utat. Részben a hideg, részben a ránk váró hóban tolás, részben az apadó kajakészlet (de főleg a termálfürdő hívogató képe) miatt úgy döntöttünk, hogy Bogács felé vesszük az irányt. 1 órás lejtőzés következett, amit a csúszós, havas úton nem mindenki úszott meg bukta nélkül. Mire kora délután visszaértünk 50 km-re hízott a napi táv, amit ismét a forróvizes medencében vezettünk le.

Vacsora előtt még tartottunk egy nyereménysorsolást, amelyben 15 bringás ajándék talált gazdára. Kisorsoltunk külsőket (WTB), világító eszközöket (Bike+), kesztyűket és gyorszárat (BTS), defektmentesítő folyadékot, féktárcsát (Ashima). Ezután ismét csoportos étterem látogatás volt a program, ezúttal a Vadvirágba ültünk be. Este még megnéztünk néhány bike-os videot, majd éjfél felé mindenki nyugovóra tért. 

Vasárnap reggel a csapat nagyobbik fele hazafelé vette az irányt, ám néhányan ismét a bringázás mellett döntöttek és a bejáratott úton Bükkzsérc, Völgyfőház, Felsőtárkány, Stimecz-ház útvonalon indultak a Vörös-kői forráshoz. A fotózás után ugyanezen útvonalon tértek vissza Bogácsra. 

Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy a kitartó tél nem szegte kedvünket és az időjárástól függetlenül ismét élménydús szezonnyitón vagyunk túl. Folytatás immáron a versenyeken.

Beszámoló: Fülöp Miklós
Képek: Alex, Röfi, Miki