MARATONUL FAGETULUI

HEGYIKERÉKPÁR 2013-04-27

Évek óta vágytam eljutni keletre is maratonozni. Voltam északon, délen és nyugaton is de Romániában még nem voltam. Most ráadásul szülővárosomban Kolozsváron hirdettek versenyt Maratonul Fagetului (Bükki Maraton) néven.

Ottani barátom Attila és kapcsolatai révén sikerült ingyen szállást és versenyindulást szervezni. Általa ismerkedtem meg márciusban a Bringaexpón a verseny főrendezőjével, Leventével, aki mind a hatunknak ingyenes részvételt biztosított a versenyen.



Eljött végre az indulás napja. Gyönyörű időt fogtunk ki. A hat fős Merkaptos egységünk (Szilvi, Jucus, Orsi, Buki, Alex és Miki) a Hajtány Kerékpárüzlettől indult el zárás után, szombat délután 2 órakor. Az út hosszú és unalmas volt, ezért megállásokkal tarkítottuk. Pl. megálltunk egy hangulatos útszéli kajálóban és ettünk a helyi specialitásból a miccsből. Ez egy fűszeres többféle húsból készült fasírtszerű sült húsétel.





Kolozsváron Attiláék lakásában szállásoltak el minket, az autót pedig, amelyben a bringáink pihentek, egy ismerős udvarába zárhattuk. Vasárnap napsütéses jó idő volt. Buki kivételével, aki megfázott, teljes harci díszben és kedvvel vágtunk neki a 72 km-es távnak.





A táj alapvetően nem különbözött egy átlagos hazai Mátra, Duna, Bükk maratontól. A dombok, a növényzet, az erdő kb. ugyanazt a hangulatot adták. Voltak nagyon szép tájak, volt egy mesésen szép szurdok, volt vagy öt patak átkelés…

A különlegesség a részletekben volt. Olyan dolgokat láttunk, amiket itthon nem szoktunk meg. Minden füves területen megtalálható a „báránydrazsé”. Rendszeresen futottunk bele lovas kocsikba, amiknek az oldaláról lógtak le a fogatlanul vigyorgó helyi romák. Kétszer majdnem belerohantunk a keresztben elénk hajtó Dácsiákba, egyszer meg egy nagydobozos fagylaltos autó hátuljába, mert olyan nagy tempóval érkeztünk, ő meg olyan széles volt, hogy nem fértünk el mellette.



Kétszer kergetett meg kutya a falvakon való átkelés során. És arról is meggyőződhettünk, hogy ahogyan a mondás tartja, kevés biztos dolog van a világon, de az, hogy a tehénlepény mindig a lapjára esik, az biztos. Itt sem állt egy sem az élén. Valamint kerülgettük a lócitromokat, ami szintén volt gazdagon. A falvakban a népek, vasárnap lévén a porta előtt a lócán ülve csodálkoztak ránk, földönkívüliekre. Nekik aznap helybe jött a cirkusz.





A pálya többnyire száraz, kemény, döngölt talajú volt. Több helyen volt azonban homokos, murvás, sodrós rész. Az egész összességében haladós, gyors volt, dimbes-dombos, változatos. Kellemes erdei single track-ek és kisebb wallride-ok is színesítették a pályát. A végére jutott egy nagyon combos, köves mászás majd egy durva tempójú lejtő a célig. Gyönyörű volt az egyik dombtetőről Kolozsvár madártávlati látképe.





Szerencsére egyikünk sem esett és a műszaki hibák is elkerültek bennünket. Az indulók között többen voltak itthonról is, közülük legérdekesebb a Buruczki Szilárd–Blazsó Márton párharc volt, amit bringahosszal nyert csak Szilárd.



Visszafelé is megkóstoltuk a helyi kajákat és söröket. Az út össztávja megvolt a számított 1000 km. Éjjel 1-re mindenki hazaért.

Beszámoló: Ladányi Miklós