AFTERHERO: A HŐSÖK NEM PIHENNEK!

HEGYIKERÉKPÁR 2015-12-08

A szürke decemberi estéken jó elmerengeni a nyári élményeken, pláne ha néhány videó is előkerül egy elfeledett mappából és lehet vágni egy rövid filmet. Az alábbiakban egy emlékezetes nyári kalandunkat fogjuk feleleveníteni néhány mondat, egy-két fotó és egy videó segítségével.

Arról mindannyian olvashattatok korábban a honlapunkon, hogy a 2015-ös év csúcspontjaként a csapatból hatan teljesítettük a legendás Sellaronda Hero nevű mountain bike maratont, amely júniusban került megrendezésre Olaszországban. (Aki lemaradt volna róla, az ide kattintva olvashatja el a beszámolót.) Ám a mostani történetünk a verseny másnapján kezdődik…

DANTERCEPIES RIDE

Mivel a kint tartózkodásunkba belekalkuláltunk egy plusz napot, így a Hero-t követően volt egy szabadnapunk, amit természetesen ki is használtunk és bringáztunk egy kiadósat. A terv az volt, hogy megkeressük az előző napi maraton egyik legizgalmasabb szakaszát, az első hegyről - a Dantercepies-ről - levezető ösvényt, amit a versenyen a feltorlódó és lefelé araszoló tömegben nem tudtunk kellően kiélvezni.

Valójában az ösvény szó nem helyes, hiszen egy bringapályáról van szó, amin ráadásul két nappal korábban Enduro versenyt rendeztek, és ugye ezen megy le a Sellaronda Hero mezőnye is.

Az előző naphoz képest a rajt utáni ezres mászást most megspóroltunk és a Val Gardenából induló felvonóval jutottunk fel a 2298 méteren lévő Dantercepies-re. Egy személynek, egy bringával közös utazásért 15 eurót kellett fizetni. A „mesés panoráma” kifejezés elcsépelt és semmitmondó a látványhoz képest, amely a hegyről körbepillantva elénk tárul - sokáig nem is engedett a látvány tovább bennünket.

Dantercepies-ről kb. 1 km-t kell széles murvás úton ereszkedni Passo Gardenáig, a hágóig, ahol az országút, így a gépjárműforgalom is, átvezet a hegyeken. Párszáz méterre a hágótól, az út jobb oldalán kezdődik a Single Trail Frara, az ösvény, amiért jöttünk.

A pálya 3-4 km hosszú és 500 méter szintesés van benne és egészen Corvaráig vezet le. A Frara Trail olyan fajta ösvény, ahol az első métereken fülig húzódik a szád és úgy is marad, nem csak a pálya végéig, sokkal tovább!

A fantasztikus környezet teljesen magával ragadó, így az sem csorbította a jó kedvünket, hogy tudtuk, innentől masszív mászás vár ránk, amit aszfalton nyomtunk fel. Mielőtt ismét a lejtőzés örömének hódoltunk volna, a csúcs alatt meghúzódó Panoráma hütte nyugágyaiban pihentünk meg és fogyasztottunk némi frissítőt.

A visszautunk a maraton első emelkedőjén vezetett Val Gardenába, amelyet most fentről lefelé haladva élvezhettünk. Mivel szavakkal nehéz visszaadni az élményt, ne szaporítsuk a szót, jöjjön mindez videón: