VÍG-END HEGYIKERÉKPÁROS SZEZONZÁRÓ 2009

HEGYIKERÉKPÁR 2009-10-13

Újra itt az ősz, újra lecsengett a bringás szezon, újra VÍG-END Bogácson és újra a Bringabandásokkal közösen. Az előzetes prognózis szerint a szezonzáró időpontjául választott hétvégén kívánt az időjárás nyárból - esővel és komoly hőmérséklet csökkenéssel - télbe fordulni. Ennek csöppet sem örültünk, ám annak, hogy újra együttlehetünk a csapattagokkal, annál inkább, így próbáltuk a dolog jó oldalát nézni.

Pénteken reggel tíz óra környékén kezdtünk gyülekezni a bogácsi Jurta kempingben, hogy egy nagyobb túrát tekerjünk a Bükkben, amíg a többiek megérkeznek A csapatból Nagy Zsolti, Röfi, Orsi, Ondok Laci, Oszkár, Gaál Tomi és én szálltunk nyeregbe, hozzánk csatlakozott Bence a Bringabandából és Andris, aki szabadúszó.:-)



Bogácsról felhős, de kellemes időben Cserépfalu érintésével indultunk neki a Hór-völgynek. A Hór-völgy országunk egyik leghosszabb völgye, amely a középkorban forgalmas útvonal volt Mezőkövesd és Diósgyőr között. Itt található a Bükk egyik leghíresebb ősember barlangja, a Suba-lyuk, valamint a völgy északi részén Üveghuta romjai és kísérteties temetője, ahol rövid pihenőt tartottunk.

Az egyre meredekebbé váló úton Hollóstető irányába haladtunk tovább, ahonnan rövid betonos, majd erdei szakaszon keresztül közelítettük meg Jávorkutat. Zsolti által beígért tárkonyos vadragu reményében nyitottunk be a fogadóba, ahol a kinti 13 fok után kellemes meleg fogadott minket. Nem kellett csalódnunk, mert volt leves, ami elég kiadós volt ahhoz, hogy jól is lakjunk.





Az ebéd után folytattuk utunkat a Nagy-mezőre, ahol Oszkár felütéses defektje miatt kényszerültünk újból megállásra. Következő célunk Répáshuta volt, ahonnan a rázós köves lejtőn zúgtunk volna vissza a Hór-völgybe, ha Oszkár nem ütötte volna megint fel a kerekét, a változatosság kedvéért most a másikat. Defektszerelés közben eleredt az eső, ami szerencsére nem tartott sokáig. Kb. 15 km tudtunk haladni az újabb defektig, amit most Zsolti szedett össze egy rozsdás szeg formájában. Az újabb kényszerű megállót követően - szinte hihetetlen módon – technikai malőr nélkül tekertünk vissza Cserépfaluig, majd Bogácsra. A napi távunk 67 km lett.



Gyors átöltözés, illetve levetkőzés után több érkezővel kiegészülve a termálfürdő melegvizes medencéjébe siettünk. A fürdőzést követően az évek óta megszokott rutin szerint a Malom étteremben ültünk össze, hogy elköltsük a közös vacsoránkat. Közben megérkezett Aranyos Peti is, aki Martfűről tekert fel Bogácsra, szolid 140 km-t vállalva. Estére kockázás, „tabuzás” és az U20-as labdarugóink Olaszország felett aratott győzelmének megtekintése volt hátra. A hangadók és rosszalkodók távollétében zökkenőmentesen tértünk nyugovóra, hogy sajnos vagy sem azt döntse el mindenki maga. :-)

Szombat reggel 10 órára volt kitűzve az újabb túrára indulás időpontja, ezúttal már a Bringabandásokkal kiegészülve. Ennek megfelelően 8 óra után ébredtünk és mire Röfi ébresztőt fújt, mi Tomival már a boltot is megjártuk. Reggeli és készülődés után 10 órakor egy közös fotóra próbáltuk összeterelni a közel 40 bringást, ami igazán klassz látvány volt.



A nagy csapat egyszerre vágott neki az útnak, amely ismét Cserépfalu felé majd, azon át vezetett. A tegnapi iránytól Cserépfalu után tértünk el és ezúttal a Mocsáros ház irányába haladtunk. A nagy létszám természetesen többször megállásra kényszerítette az elől haladókat, de mivel alapból jó hangulatú túrára készültünk, így senkinek nem esett nehezére a lemaradók bevárása.



A Mocsáros háztól a Bélyács-völgyben tekertünk tovább a fel a Nagy-baglyashoz, ahol a réten újabb megálló következett. Amíg a hátul tekerőkre vártunk az erősebbeket elküldtük egy újabb mászásra a Kis-baglyasra, hogy végül egy néhány kilométeres lejtőzés után újra egyesüljünk velük. A bringás had együtt száguldott a Hór-völgyig, amely lejtőzés során két defektet és egy láncszakadást szedtünk össze. Az elágazásnál egy kisebb főleg lányokból álló csapat levált, hogy balra induljanak Ódorvár felé, míg a nagyobb – még mindig 30 körüli létszámú – egység jobbra Tebepuszta irányába folytatta az utat, amelyben Füzy Anna maradt hírmondónak a női nemből.

Répáshutára ezúttal a völgy irányából tekertünk, ami hosszú, köves mászást jelentett. A települést egy meredek erdei mászással hagytuk el, hogy kiérjünk a Miskolc és Eger közti főútra. Rövid tekerés után lefordultunk a Bánya-hegyi szerpentinre, amelyet az erősebbek földúton próbáltak átvágni. Oszkár az elején tekerve „vitte” a Bringabanda erősebbjeit, aminek a vége az lett, hogy túlmentek az eltervezett ösvény mellett és egész a Nagy-mezőig és talán Bánkútig, sőt Szilvásváradig mennek, ha a Trek-es Fehér Csabi a nyomukba nem ered. A többiek a Török úton ereszkedtünk, ahol jócskán várnunk kellett az eltévedőkre, akik Három-kőig másztak és onnan fordultak vissza.



Ezután a túra legélvezetesebb és legemlékezetesebb része következett, izgalmas kanyargós ösvények, lendületes dózerutak formájában, majd következett a felejthetetlen Király út, ami a nevéhez hűen nagyon király. :-) Hogy mitől is felejthetetlen? Nos, azért mert hazánk talán legszebb ösvénye, sok kilométer lejtőzés végig egy gerincen, amit jobbról és balról is szakadék kísér, ezt fűszerezi néhány kidőlt fa és trükkös kanyar. Szerintem senki nem felejti el, aki egyszer végig robog rajta, de hogy Gaál Tomi nem fogja elfelejteni, abban teljesen biztos vagyok, hiszen sikerült egy akkora perecet bemutatnia, amit kész csoda, hogy néhány horzsolással és zúzódással megúszott.

A Stimecz háznál vártuk össze a csapatot és Tomit, akinek kicsit kényszeredett volt a mosolya. Széles dózerúton rongyoltunk tovább Felsőtárkányba, ahol rövid pihenő következett a tó partján, mielőtt nekivágtunk volna a napi utolsó kemény mászásunknak.



A Bükk maratonból jól ismert úton kapaszkodtunk Felsőtárkányből a gerincen át a Novaji kunyhóhoz, ahonnan már csak száguldás volt hátra. Előbb Bükkzsérc határát értük el, majd a szőlő mellett tovább Bogács felé, hogy végül 58 km megtételével zárjuk a napot.

A forgatókönyv a megszokott módon alakult: először lubickolás a termálvízben, ahol már a korábban visszatért lányok vártak minket, majd némi étterem felderítés után, ismét a Malomban kötöttünk ki, ahol ezúttal tisztességes adagot kapott mindenki. A szombat estét sem úsztuk meg focimeccs nélkül, hiszen ezen az estén porolta el a Portugál válogatott a mieinket világbajnoki selejtezőn.

szezonzáró

A rosszidő az éjszaka folyamán ért el minket heves esőzés formájában, így a vasárnapi bringázás esetleges ötlete még csírájában elhalt. Délelőtt folyamán hagytuk el Bogácsot, ahol igazán emlékezetes hétvégét töltöttünk ismét. Szeretném megköszönni minden résztvevőnek, úgy a Merkapt SE, mint a Bringabanda részéről, valamint a Trek különítménynek és a néhány csapaton kívüli bringás társuknak, hogy eljöttek a VÍG-END-re. Jövőre folytatása következik!

Beszámoló és képek: Fülöp Miklós