SUPERCROSS 6 - SOSE LEGYEN ROSSZABB!

HEGYIKERÉKPÁR 2013-12-18

Az idei Supercross sorozat hatodik versenyét Kecskeméten rendezték meg Formont Csoport Kupa néven. A helyszínre érkezve kicsit még átláthatatlan volt minden, de a végére nagyszerűen éreztük magunkat. A versenypálya az út bal oldalán, az iskola, ahol a nevezések, öltözés és étkezés történt a jobb oldalon. Elsőre nem volt egyértelmű, de az ebédre kapott meleg, sajtos-tejfölös tészta – amiből még Balázs fiam is kapott egy adagot a konyhás nénitől – kárpótolt mindenért, beleértve a kulturált zuhanyozási lehetőséget is.

Hideg reggelre ébredtünk és a helyszínen sem volt melegebb. Gyors átöltözés és irány a pálya, mert időm nem sok maradt. A nyomvonal elég érdekesre sikerült és nem volt kifejezetten „CX jellegű”, bár volt benne éles letörés, két dupla palánk, meg meredek emelkedő, de a hosszú egyenesek már kevésbé jellemzik szerintem ezt a szakágat. Piheni csak a kanyarokban lehetett a többi részt viszont erőből kellett abszolválni.

Szokásomhoz híven hátulra álltam be a behívásokat követően, de ez nem bántam annyira, igaz az első emelkedőhöz érve már csak tolva lehetett feljutni a sok elakadt bringás miatt. Innentől kezdve nem kellett többet leszállni és volt lehetőség koptatni a nagytányért.:-) 

Hamar szétrázódott a mezőny és egy sunyin megbújó csatornafedél is szedett pár áldozatot. A 3. körre átrakták a szalagozást, hogy ne legyen több munkája a supportoknak a kerékcserét illetőleg. A mókás annyi volt az egészben (bár a szenvedő alanyai nem voltak éppen mosolygós kedvükben), hogy a csatornafedél a technikai zóna után kb. 100 m-re volt így a károsultaknak végig kellett futni a teljes pályán a segítségig. Itt viszont Kovács Balázs a Footstrongból egyszemélyes, lelkes hullámzással fogadta az ismerősöket. 

Szerencsére jó erőben éreztem magam és folyamatosan gyűrtem le az ellenfeleket, ami a 10. hely megszerzéséhez volt elegendő. Persze a vége lett a legizgalmasabb, mert Benkó Barbi defek utáni visszaállását követően páran ráakaszkodtak és próbáltak szélárnyékban megbújni. Sáfár Tomi is közéjük tartozott, de leszakadt. Én az utolsó körben értem utol és innentől kezdve én lettem az áldozat, és mint az űzött vad próbáltam menekülni.

Megelőzni persze nem akart, mert közel s távolban nem volt senki, így nem volt ránk veszéllyel más, amiért kockáztatnia kellett volna. Minden kigyorsításnál vissza tudott zárkózni, de egyre nehezebben. A célegyenes előtt aszfaltos emelkedő visszafordítója után jött a tűzijáték, ahol mind a ketten próbáltuk a láncszakadás határáig terhelni a fáradt technikát, ami nekem sikerült jobban és fél keréknyivel győztem.

A csapatból még Fehér Csabi és Csete Sanyi vettek részt indulóként a versenyen. Jucus betegsége miatt, csak szurkolónak jött el, de azt igen lelkesen tette, mert járt körbe a pályán Alex-szal és nem hagyták lankadni a kitartásomat :). Balázs egy dombtetőről lelkesített és fényképezett, a feleségem és kisebbik fiam, Gergő pedig a pálya egy másik részéről kereplőzött és ujjongott.

A futam végén forró tea várt az időmérő sátornál, meleg fürdő az iskolában és még melegebb fogadtatás az ebédlőben. Így nem csak a testem, de a lelkem is átmelegedett teljesen. 

Ismét egy nagyon jó kis versenyen vagyok túl, amely ismét az bizonyította, hogy nem csak pénz kérdése a jó verseny megszervezése. Köszönöm!

Beszámoló: Pásztor László
Fotó: Bidon, Káldi Tamás, Cséri Szilvia