VESZPRÉM CROSS - EGY MAJDNEM TÖKÉLETES VERSENY

HEGYIKERÉKPÁR 2013-11-17

Ez a negyedik nekifutásom a beszámoló megírásának. Nem igazán találom a fogást a veszprémi SuperCross versenyen. Elmaradt a megrázó katarzis. Utólag valami olyan érzés maradt bennem, mintha a haverokkal, a kedvenc erdei ösvényünkön kergettük volna egymást, tisztán a buli kedvéért, a vasárnapi ebéd előtt.

Hangulatos erdei ösvényeken tekeregtünk, a fák között. A kanyarok lendületesre sikerültek. Íven támasztva a kereket, szinte fék nélkül hasítottunk, keresve a tapadás korlátait. A körben volt egy kis hullámvasút is, a végén falon fordulással fűszerezve, ami után az ügyesebbektől szép ugrásokat láttunk egy mini eldobón.



3 rövid mászást kaptunk, amúgy CX-módra, egy levegővel. Az egyik kifejezetten meredekre sikerült, lendület hiányában meg kellett küzdeni a feljutásért. Előtte egy pár méteres homokozó követelte meg a koncentrációt.

A dupla akadály közel került a célterülethez, így itt már sok szurkoló buzdított minket a cél előtti megindulásokra. A második akadályt a névadó szponzornak köszönhetően egy nyerges pótkocsi jelentette, amibe lépcsőn futottunk fel, majd rámpán száguldottunk le.



A kör viszonylag rövid volt. A magas körszám és a hurkokból álló vonalvezetés miatt pörgős lett a verseny. A sok induló, sok szurkoló és kivételesen jó időjárás mindezt tovább fokozta.

A szervezők munkáját csak dicsérni tudom. A pályát még az utolsó napokban is módosították az indulók véleményei alapján. A kijelölés, pálya előkészítése nagyon alapos volt. Még az alattomos, defektveszélyes köveket is kibontották a reggeli rajtra. A nevezésnek, öltözésnek a szomszédos panzió adott helyet, ahol a verseny után egy tányér finom gulyásra is vendégül láttak minket a szervezők.



Egyszóval minden adott volt egy kellemes vasárnapi tekeréshez... vagyis versenyhez. Többen be is vállaltuk a csapatból. Jucus és Zoli, utánuk pedig Szabi és jómagam vetettük be magunkat a sűrűjébe. Orsi, Buki és Alex most a pálya széléről szurkolt nekünk. A dobogó helyezések most elmaradtak, de mindenki jót küzdött.



Igazán élvezetes verseny volt, szinte XC futamnak is beillett volna, ha egy nagyobb emelkedő is bekerül a körbe. És hogy miért áll a "majdnem" a címben? A rekord indulószám miatt az első körben többször is feltorlódott a mezőny. Leszállva araszolunk a lassítóknál, mint a fagyizó előtt a nyár közepén. Talán ezen érdemes lenne segíteni a kategóriák percenkénti indításával.



Mindent összevetve örülök, hogy ott lehettem, és ilyen kiváló pályán versenyezhettem. Mindenképp itt leszek legközelebb is.

Beszámoló: Fehér Csaba
Fotó: Kenyeres Zsolt, LeBidon, Káldi Tamás