DUNA MARATON - ÚJ UTAKON

HEGYIKERÉKPÁR 2015-07-05

Új nyomvonalak, és kiadós kánikula várta a versenyzőket a XVI. Duna maraton esztergomi rajtjában.
Bartos Judit, a Rövid táv Master 1 Női kategória harmadik helyezettjének beszámolója következik.

Az elmúlt években úgy alakult, hogy a Duna maraton valahogy mindig kimaradt, pedig a Pilis a kedvenc hegységem. Idén már februárban beneveztem a rövidtávra, és még egy előző esti lánybúcsú sem tántoríthatott el, főként, hogy új pályát kaptunk a szervezőktől.

A versenyközpont ezúttal Esztergomban volt. Így is történt, hogy 4 óra alvás után gyors reggeli, pakolás és már úton is voltam a Dunakanyar legfelsőbb városa felé. Mivel a rajtszámot 9-óráig lehetett felvenni, Szilviék előző nap már elhozták így „bőven” elég volt fél 10-re leérnem.

A szokásos rutinokat (érkezés 2órával rajt előtt, 30p bemelegítés) az előző napi buli miatt a minimálisra vettem, így gyakorlatilag megérkeztem, bringa ki, rajtszám fel, és már sorakoztam is hogy viszonylag elől be tudjak azért állni a rajthoz. Közel 30perces ácsorgás után végre eldördült a rajtpisztoly.

Az első 5km emelkedő volt melyen ~300m szintet kellett másznunk. (Az egész 28km volt 800m szinttel) Nem siettem, nem kapkodtam, ezt most élvezni akartam. Még élénken élnek az egy héttel korábbi Sellaronda Hero emlékei, élményei. Az emelkedők meglepően rövidnek tűntek! :) Ugyanolyan nyomatékkal tekertem ami utoljára jól belém égett, lenézek és volt még 3-4 fokozatom. Hurrá, a bőség zavara! :) A pálya gyors volt, csak úgy jöttek a kilométerek.

Az utolsó frissítő állomás előtt, amely egyben az utolsó csúcs is volt egy jó kis emelkedőn kellett felmászni, nem hosszú de sokak inkább a tolást választották. Nekem sikerült kitekernem, felérek, ekkor láttam meg Endlein Vikit aki épp akkor indul tovább a frissítőről. Bár mindketten tudtuk, hogy nem egy kategóriában vagyunk, de amit ezután műveltünk! :D Olyan versengésbe kezdtünk amit ha valaki már érzett valaha tudja milyen euforikus, aki még nem tapasztalta, próbálja ki :) Egymást többször is előzgetve, fej-fej mellett haladtunk. Szerintem mindketten többet vállaltunk, mint egyedül tettük volna.

Esztergom aszfaltos utcáira beérve, kicsit hamar ellőttem magam, és egy sprintet nyomtam, azt hittem közelebb van a cél, de sajnos még ahhoz sok volt hátra hogy ezt a tempót tartani tudtam volna. Viki megint felért rám, megelőzött leszakadtam kb 30m-re. Jött a lépcsősor, hirtelen meglepődtem de Viki lement, muszáj nekem is. Üldözöttből üldöző lettem. A célterületre beérve mindent beleadva próbáltam még felérni rá, de már nem sikerült. A levegőért kapkodva, de óriási vigyorral érkeztem be mert ez csúcs szuper élmény volt. Végül mindketten harmadikok lettünk kategóriánkban. Remélem lesz még részem ilyenben! :)

A teljes eredménylistát itt találjátok.

Beszámoló: Bartos Judit
Fotók: Borsa Miklós