CROSSLIGET: A MÁSODIK IS LEHET MARADANDÓ

HEGYIKERÉKPÁR 2016-11-02

2016. október 30-án, vasárnap a Városligetben került megrendezésre CrossLiget elnevezésű cyclocross verseny, melyen közel 300-an álltak rajthoz a négy futam valamelyikén. A csapatunkat többen is képviselték a versenyen, alább Fehér Csabi beszámolóját olvashatjátok.

Ismerős arcot keresek a tömegben, de nincs könnyű dolgom. A kordonokon kívül még több a szurkoló, mint a rajtkapu alatt a versenyző. Furcsa érzés ez, de a kellemes fajtából. Az előző szezont gyakorlatilag egészében kihagytam, nincsenek friss élményeim, de az efféle főszezon utáni CX versenyekre még a család sem szokta elkísérni a versenyzőket.

Hát itt volt tömeg, sőt olyan versenyző is, aki csak szurkolni jött - mert ide úgy is érdemes. Gyorsan rá is bízom Laci bácsira a melegítős kabátom, és beállok a sor végégre, mint hajdanán, fatalista újrakezdőként. Erőm nincs, nyerni nem fogok, de ilyen szép időben, ennyi bringás és szurkoló közt, egy igazán barátságos pályán garantált a móka.

És egyszer csak elcsattan a rajt, az eleje már tépi a láncot. Én hátul még elsütök egy poént, elindítom az órát, aztán lenézek, merre pihen a pedál. Szerencsére a rajt és az utána lévő pár perc széles nyomon halad, van benne két lendületes mászás is, gyorsan kikerülöm a mezőny végét. Még van erőm viccelődni, de inkább próbálok a közelgő rézsűre koncentrálni. Nem csúsztam le, nyomás tovább. Palánkhoz érek, de az ugratással nem is próbálkozom, az az elitek szintje. Inkább felkapom vállra, úgy jobban megy a futás, mint tolva. Felugrás, és jönnek a kanyarok.

Igaza volt Bencének a tanfolyamon, a CX-ben nem kell végig sprintelni és a féket rángatni, sokkal több múlik a kanyarokon - és itt van kanyar bőven. Két kör alatt rá is éreztek a ritmusára. Előre figyelek, kívül-belül-kívül, egyre gyorsabban, bízva a gumiban, aztán újra tekerés. Akadály és fék előtt gurulás, pihenés. Közeledik újra a célegyenes, és a Királydomb háromszor, itt lehet pukkantani a megspórolt puskaporral.

Fogynak a körök, sikerül pár kis harcot is nyernem az üldözöttek és üldözők ellen. Az utolsó körre sokan elfáradnak, de nekem sem hiányzik már a következő. Még a célegyenest megnyomom, aztán veszek egy nagy levegőt és begurulok. Jó érzés volt újra mezbe bújni - mezőnyben küzdeni, habzsolni a szurkolást, nagyokat kanyarodni, tépni a kormányt, feszíteni a láncot és találkozni a haverokkal.

Tavaly is neveztem, de végül nem indultam, így nekem a második CrossLiget lett az első, itt a Városligetben és ebben az évben egyaránt, de nagyon bízom benne, lesz még folytatása.

Beszámoló: Fehér Csaba
Fotók: Kaiser Erika, Benedek Gábor