OLIMPIAI ZÖLD FESZTIVÁL: 8. BUDA MARATON

HEGYIKERÉKPÁR 2010-05-01

Megérkezett a május, a jó idő és újra készülődhettünk a szezon első maratonjára a Hármashatár hegyen és környékén. A versenyközpont ezúttal is a vitorlázó repülőtérre költözött. Idén további eseményekkel bővült a Sportaktív majálisa, így a mountain bike mellett terepfutásban és nordic walkingban is összemérhették a rajthoz állók az erejüket. Bringások, futók, gyaloglók együtt közel kétezren tűztek magukra rajtszámot, így igazi nyüzsgő fesztivál hangulat uralkodott.

A Buda Maratonon indulóknak ezúttal sem kellett előre távot választani, elég volt menet közben dönteni, hogy kívánják-e a második etapot, így 20 vagy 40 km körüli távolság kerülhetett a lábakba. Sajnálatos és meglepő volt számomra, hogy mennyien elégedtek meg az egy körös verzióval. Vegyük csak sorba: nevezel a versenyre, (ha jól emlékszem 3500 Ft) kimész vagy elutazol a helyszínre, (ez újabb idő és költség) rászánod a napot és elég az alig több mint egy óra tekerés? Én ha lehetett volna mentem volna harmadik. de akár negyedik körre is… Ha már egyszer tekerünk, akkor tekerjünk. Jelzem a két kört is kényelmesen letekertem 2 és fél óra alatt.

Ancsa, Zsolti és Imre Szabi lemaradt:-)

 Nos, a csapatból több mint egy tucatnyian gyűltünk össze a csapatsátor mellett. Jó volt újra együtt lenni és beszélgetni. Szóba került az Underworld Kupa, na és az Oradea Iron Bike 275 km-es verseny, amelyen Röfi és Oszi révén két csapatban is érintettek leszünk, amihez ezúton is kitartást kívánok.

Ezúttal nem részletezném a versenyt, nem ostoroznám a szervezőket az apróbb hibákért, a bringás fórumokon úgyis megteszik ezt a „szakértők”. Pont az Underworld Kupa kapcsán kissé átkerültem a másik – a rendezői - oldalra, így belelátok, hogy mekkora munka és erőfeszítés egy ilyen hatalmas rendezvény megszervezése. Csak ez elismerés hangján szólhat mindenki Harangékról.

 De hogy pár mondatot a tekerésről is írjak. A széles mezőnyrajt ezúttal is izgalmasra sikeredett, voltak, akik néhány méter megtétele után fejre álltak a nagy igyekezetükben. A csapattársak közül – úgy véltem – szinte mindenki elrongyolt, csak néha láttam fel-fel villanni az ember erdőben egy arany-fekete mezt, de beazonosítani már nem sikerült. Nem is éreztem magam jól, úgy éreztem nincs erő a lábamban. Ezen az sem segített, hogy az elején minden kanyarnál bedugult a sor. Próbáltam menni ahol lehetett, de elég keserves volt az első néhány kilométer. Nagyjából 10 km-nél Gaál Tomit értem utol, majd a második kör közepén Oszkárt. Végül kiderült, hogy a Röfi, Keczkó Zoli, Pásztor Laci trió idő előtt kiállt és csak Kovács Sanyi maradt előttem, akinek végül 3 perc maradt az előnyéből. A második körön, illetve a verseny végére tudatosult bennem, hogy nem is megyek rosszul, és hogy elégedettnek kellene lennem… Ahogy Kacsa szokta írni: ilyen volt a Buda Maraton „emlékezetből”, ugyanis rendes felkészülésről idén (pl. a kisfiam születése miatt) nem nagyon beszélhetünk.

Folytatásként Orsi ”terepduatlonos” beszámolója következik, aki a monti verseny mellett a terepfutásnál is rajthoz állt:

Tavaly csak nézőként voltam a Buda Maratonon, idén már gurulni is szerettem volna, így nem volt kérdés, hogy nevezek e. Később megjelent egy hír a Futaneten, hogy terepfutás is lesz aznap délután, két legyet lehet ütni egy csapásra. Így hát beneveztem futni is. Úgy gondoltam, hogy tekerek egy kört, remélhetőleg végzek a futóverseny rajtjáig, majd lefutom a rövidebb távot, 11 km-t. Eddig még nem futottam szintes terepen, a 11 km pedig nem tűnt olyan soknak.

Röfi és Oszi is jött Debrecenből, apukám pedig szintén nevezett futni, így pénteken felpakoltuk a három bringát a kocsira, elgurultunk Esztergomba, majd szombaton reggel négyen indultunk a Hármashatár-hegyre.

A Budai hegységben eddig csak egyszer gurultam, tavaly, mikor öcsémmel áttekertünk Budáról Esztergomba. Majdnem teljesen ismeretlen volt az útvonal. A fiúkat a rajt után már nem láttam, elszáguldottak még a mezőn, Ancsával is már a célban találkoztam. Azért nem lehetett eltéveszteni a pályát, néhány helyen túl sokan is voltak előttem. Még ki sem értünk a repülőtérről, már felbukott előttem valaki, majd az első emelkedőnél szintén bedugult a tömeg. Miután feltaszigáltuk a bringákat libasorban, csak megindult a mezőny. Az első komolyabb lefelé előtt szintén volt egy kisebb tömegnyomor, de utána már többé-kevésbé lehetett tekerni. Jó kis lefelék vannak erre. Tetszett nagyon, és sikerült plezúr nélkül megúszni. Az utolsó hosszabb mászásnál elfogyott a puskapor, én is leszálltam és toltam a járgányt egy kicsit.

A bringás távról végül 40 perccel a futás rajtja előtt sikerült begurulni a célba. Gyors átöltözés, betétes gatyában azért vicces lett volna futni, csoki, víz, egy kis üldögélés, majd irány a közös bemelegítés...én már itt elfáradtam egy kicsit.
Fél 3-kor rajt, végig a mezőn, majd fel az első dombra. Itt már éreztem, hogy van két combom, és nem akarózik nekik úgy menni, ahogy én akarom. Az első 5 km lassan, de fokozatosan emelkedett, nem sok vízszintes rész volt benne. 4 km-nél frissítőpont, itt szétvált a 11 és a 21 km. Ezen a szakaszon már tekertünk felfelé két órával korábban. Féltávnál volt egy jó kis lejtő, szintén ismerős a bringás szakaszról. Itt belehúztam egy kicsit, legalább lefelé száguldjak, ha már fölfelé nem megy. Aztán persze vissza kellett mászni ugyanoda, ahonnan leszáguldottunk. Ez a kaptató már inkább volt nevezhető gyors gyaloglásnak, mint futásnak. Az utolsó 4 km-re tettek még néhány rövidebb emelkedőt, hogy ne unatkozzon az ember, az utolsó 2 km viszont már végre lefelé vezetett, egy ideig még a fák közé is bekanyarodott az út. Addig végig a tűző napon futottunk. Valahol itt előzött be a félmaratont nyerő srác és a felvezető motor. Úgy ment el mellettünk, mintha állnánk. Csak az vigasztalt, hogy valószínűleg ő nem bringázott korábban.

Végül egész jó idővel, 1 óra 16 perc alatt értem be a célba, ahol már várt a fél Merkaptos csapat a pálya szélén. Azért a terepfutás nem lesz a kedvencem. Futni inkább síkon, bringázni viszont inkább terepen szeretek.

Beszámoló: Szántai Vecsera Orsolya, Fülöp Miklós
Képek: Röfi, X-Iont, innen-onnan