10. MVM DUNA MARATONHEGYIKERÉKPÁR 2009-07-06 Jubileumi, tizedik évéhez érkezett a Duna Maraton, a legrangosabb honi hegyikerékpáros rendezvény, amely ezúttal is egy bringás fesztivál részeként, ám ezúttal szombati napon került megrendezésre. Hatalmas érdeklődés jellemezte az eseményt, ahol 8 ország 1500 bringása állt rajthoz. A teljes hazai élmezőny részvétele mellett, - ahonnan csak Buruczki Szilárd hiányzott - a rendezvényen köszönthettük két igazi nagyágyút, a német Hannes Genze-t, a svájci Andreas Kugler-t a Multivan Merida Biking Team két versenyzőjét.A két külföldi ász kapcsán meg kell említeni Hannes Genze Európa-bajnoki címét, amely sprintben dőlt el kettőjük közt, ahol Andreas Kugler még a Felt színeiben versenyzett. Genze idén a Gardán is diadalmaskodott, és ha kettejük ez évi szereplését nézzük, nem mehetünk el szó nélkül – az egy héttel ezelőtt - a Trans Germany hét napos megamaratonon aratott győzelmük mellett sem. (Kugler neve mellé, - úgy mellékesen - illik még odaírni a sportágunk egyik legkomolyabb többnapos erőpróbáján a Cape Epic-en szerzett összetett harmadik helyét is). Ezek után mondanom sem kell, hogy abszolút favoritokként álltak a rajtvonalnál, bár mindenki kíváncsi volt rá, hogy mire mennek a magyar versenyzők a nagynevű ellenfelekkel szemben.   A nagyok párbaja végül elég simán alakult, hiszen Parti Andris, aki 25 km-ig a német-svájci duóval haladt, defektet kapott és innen már esélye sem maradt megszorongatni az összedolgozó maraton menőket, akik négy és fél órás tekerés után, kéz a kézben haladtak át a célvonalon. Andris azért bejött harmadiknak, igaz 17 perces hátránnyal a győztesek mögött. A hölgyek versenye több izgalmat hozott, hiszen rajthoz állt a korábbi többszörös győztes Vajda Márta, a tavalyi legjobb Simon Emese, valamint a triatlon Európa-bajnok Erdélyi Eszter is, de utóbbi kettő nem fejezte be a viadalt, amit végül Dósa Eszter nyert Cseh Roni előtt, aki nagy csatát vívott a Meridás Módos Gabival az ezüstéremért. Miután megemlítettük a nagyokat, nézzük a csapatot, hogyan is sikerült a jubileumi maraton. Jókedvben nem volt hiány, amit rögtön a rajt előtt Imike alapozott meg, akinek a tömegben állva, a rajtot várva egyszer csak magától eleresztett hátsó kereke… Imre miután kimászott a szalagokon kívülre a tömeg felé fordult és teljes komolysággal elkiáltotta magát: Ne várjatok, majd megyek utánatok! :-) Ahelyett, hogy többszázan felsóhajtottak volna, hogy – Imike nagyvonalúsága okán - nem kell a rajtot elcsúsztatni a defektszerelés miatt, mindenki hangosan röhögött. Végül a X2S csapatsátornál egy gyors beavatkozással sikerült elhárítani a hibát és Imike is a mezőnnyel rajtolhatott, megóvva minket a jogtalanul szerzett előnytől.  Az egy hónapja elszenvedett bordatörésem, valamint a két hetes – tekerés mentes - nyaralásom óvatos kezdésre ösztönzött. Az első kilométereket az aszfaltos mászáson, Ondok Lacival és Tóth Tibivel abszolváltam. Nem hajtottam őrült módjára és próbáltam a pulzusomat is féken tartani, ám a kilométerek előre haladtával egyre lelkesebb lettem és kezdeti motiválatlanságomat átvette a versenyszellem. Persze a főként Imikének köszönhető kezdeti jókedvem sem múlt el, sőt, néhány versenyzőtárs tovább erősítette. Például a meredekebbé váló emelkedőkön toló bringások megjegyzéseiből kiderült, hogy senki sem azért tologatja a bringáját mert nem bír feltekerni, hanem mert feltartják, mert fellökik, mert sár van, mert meleg van, mert, mert, mert…  Szerencsére nekem jól ment és eszembe sem jutott a panaszkodás, ehelyett növekvő önbizalommal tekertem és gondoltam közben a két hét múlva esedékes Salzkammergut Trophyra és az ott ránk váró 110 km-re. A pálya mindenhol tekerhető volt, ám voltak jócskán necces részek, ahol nagyon csúszott a vizes-sáros út és a kikandikáló kövek sorra szedték áldozataikat. Nekem szerencsém volt, vagy az idei két balesetem kellő óvatosságra intett, de a csapatból többek estek, ki kisebbet, ki nagyobbat. A legrosszabbul talán Ancsa járt, aki szó szerint földbe harapott és a térdét is lezúzta rendesen.  Holtpontom egyszer volt kb. 50 km-nél, de egy pár pillanatig tartó megállás és szusszanás visszahozta az életkedvemet. Nem sokkal ezután kb. 55 km-nél jártam, amikor a Merida Multivan expressz, azaz a 100 km-en vezető Genze-Kugler páros, elrobogott mellettem valami irdatlan tempóban. Nagy volt a gyanúm, hogy az egész magyar mezőnyön így gázoltak keresztül, hiszen többen nem akartak utolérni a hosszútávosok közül. A célba érés után Széles Zolival elemeztük a történteket, majd a csapatsátor árnyékában vártuk a beérkező csapattagokat, akik Keczkó Zoli, Imike, Aranyos Peti, Ondok Laci, Prityu és Nagy Zsolti (együtt) sorrendben érkeztek. Néhány nagy röhögés, tésztafogyasztás, bringapucolás, valamint a távolmaradók emlegetése volt még hátra, majd sátrat bontottunk mielőtt hazaindultunk volna.  Szerintem Harang és gárdája ismét kitettek magukért és újra ütős kis rendezvényt hoztak össze, köszönet és gratuláció érte. Mindenképpen meg kell említenünk a hétvége másik két fontos eseményét, ahol a Merkapt Maraton Team SE sportolói részt vettek Az egyik az e-On Délibáb Sportnap a Hortobágyon, ahol ezüstöt tekertünk Kovács Sanyi révén, a másik pedig a II. T-Mobile Vízi Szabadidősport Fesztivál Sukorón ahol egyesületünk kenusai álltak rajthoz és halmozták az érmeket. Beszámoló: Fülöp Miklós Képek: X-Iont, Hostya Z.
|
||||
CIKKAJÁNLÓ
KOMMENTEK |
||||
  |
||
|
| ||
|
VIDEÓAJÁNLÓ: |
|
ADÓ 1%Ajánld fel az adó 1%-odat a Merkapt Maraton Team SE részére! 18191004-2-42
|
|
EZ+AZ: |
GALÉRIA:
|
KOMMENTEK: 2020-07-09 Lelkes László Keresek használt Kajner4 lapátot vagy tollat (225 cm teljes hossz) v [...]2020-07-09 Lelkes László Keresek használt Kajner4 lapátot vagy tollat (225 cm teljes hossz) v [...]2019-09-27 Csaba A portya kajakról, mindent megírtam, de látom a címem nem látszik [...] |
