I LOVE BALATON MTB MARATON

HEGYIKERÉKPÁR 2014-07-12

Szombaton az első alkalommal megrendezésre kerülő I love Balaton Bringa Weekend keretei között lebonyolított maratonon vettünk részt a csapatból öt fővel. A verseny részletes beszámolóját megírtam a Mountainbike Challenge Blogon – olvassátok el azt is -, itt a személyes és a csapattal összefüggő momentumokra térnék ki.

A szombat reggel a Balaton partján, Fonyód-Bélatelepen ért, nekem itt dördült el rajtpisztoly 7.20 kor. A napi penzum első etapjában egy 37 km-es ráhangolódás volt a program, amelynek keretében megközelítettem a rajtközpontként szolgáló Szántódpusztai Kulturális Központot. Ahogy megérkeztem, egyből összefutottam Tomival, Szilvivel és Szabival, majd kicsit később Gáborral is (hopp egy szelfi!). Tekintve, hogy nem volt túl népes a mezőny, igazán kellemes hangulatban telt a ráhangolódás. Míg a többiek melegítettek és a másfél órás melegítést pihentem ki.



A hosszútávra neveztem, így a rajtban is előre kerültem, innen vágtam neki a 67 km-es táv teljesítésének. A pálya dimbes-dombos jellegű volt, igazán kemény mászások nem voltak benne, de a jól megázott talaj azért folyamatosan próbált visszafogni mindenkit. Az első 5 km-t Brigi társaságában tettem meg, majd gondolva a későbbiekre is, picit visszábbvettem. A Salzkammergut Trophy által tizedelt, foghíjas mezőny ellenére mindig akadt versenytárs, akikből hamarosan sorstársak lettek, ugyanis a sár egyre több és mélyebb lett, míg a végén mindent elborított…

Előtte azonban a második frissítőn találkoztam egy mentővel, aminek az ajtaján Szabi kiabált ki vérző lábbal, aki egy sittel feltöltött részen elcsúszott és a csempedarabok szétvágták a lábát. Gyorsan lefotóztam, amig elmajszoltam egy banánt, majd indultam tovább. Nem is sejette Szabi, hogy milyen szerencsés…



Ugyanis közeledett a csúcspont, amit egy másfél km-es szakasz jelentett, ahol a mély sárban, mint légy a légypapíron, úgy megállt a komplett mezőny és mindenki csak nézelődött, hogy akkor most mi legyen. Nem járt jobban a kísérő motoros sem, ő is a sár foglya lett. A kerék nem forgott, tolni nem lehetett, így maradt a 20 kilósra hízott bringa cipelése a cuppogó mocsárban. Ezen tevékenységünk mintegy fél óráig tartott, ami teljesen elvette a kedvem a hosszútávot jelentő, ráadás rövidtáv teljesítésétől.



Betonra érve, engesztelésképpen kaptunk egy lélegzetelállító panorámát Kőröshegyi völgyhíddal, meg Balatonnal a háttérben, meg jó kis száguldást, ahol elhagyhattuk a ránk ragadt sár egy részét. Nem sokkal később jött egy település, ahol frissítőpont várt, ám én itt kút után érdeklődtem, mert a technika kezdett megmacskásodni alattam, ahogy száradt meg a biciklin a sár. Szerencsére előkerült egy slag az egyik kertből, amivel fütyörészve lemostam a biciklit.

Folytatva az utat már komolyabb kihívással nem találkoztam, így a középtáv teljesítésével letudtam a napi menet második harmadát. Egyébként, ha eredetileg is a középtávra nevezek, akkor harmadik lettem volna a kategóriában, illetve ha befejezem a második karikát, akkor a hosszún is meglett volna ugyanez a helyezés. De ez már csak két nap múlva, az eredmények böngészése során derült ki, így a verseny utáni bandázást, gulyásozást ez a tény nem zavarta.

Sajnos sokáig nem sziesztázhattam, mert még várt rám a másfél órás visszaút Fonyódra, így a búcsú után ismét útra keltem. A Balaton-parti bringaúton a Salzon és Dolomitin izzadó csapattársakra, ismerősökre gondoltam és mire célhoz értem láttam, hogy nekem is 120 megtett km-t mutat az órám, így roppant szolidárisnak éreztem magam.

Mindent összevetve nagyon szuper szombatom volt, amit a Fonyódi strandon egy Fluor Tomi koncert tett teljessé: „Ha állat a party, jön a partyállat!”

Beszámoló: Fülöp Miklós

Folytatásban a rövid táv abszolút harmadik helyezettjének, Háden Tominak a beszámolója következik. 

I love Balaton MTB maraton – először

Rövid gondolatok egy versenyről, amely idén először került megrendezésre, tovább színesítve a hazai versenypalettát.

Egy verseny, amely eredetileg nem szerepelt a programomban, de a 24 órás – Bükk Marci - Underworld szenthármas előtt szerettem volna pihenni egy hétvégét, így a Gerecse kimarad (kimaradt), helyette pedig célba vettem Szántódpusztát.

De mi is történt?

+ Helyszín a Balaton. 5 éve, első versenyem - az azóta jobblétre szenderült - Balaton Bike Fest Maraton volt, így megmagyarázhatatlan szerelem fűz a balatoni versenyekhez.

- Sajnos a verseny előtti héten rengeteg eső zúdult a Balaton környékére is, így nem lehetett poros pályára számítani! (De ugye ez nem teremsport?!)

+ Szombaton reggel már jó, bringásokat csábító idő volt.

- Sajnos a verseny szerintem kevesebb helyen jelent meg előzetesen (kommunikáció), így a közép- és hosszútáv csalogató pénzdíjai sem hoztak nagy résztvevői számot. (Bár, az elit mezőny krémje azért ott volt!)

- A sűrű versenynaptárban nehéz a jó időpont megtalálása. Ezen a hétvégén több nemzetközi és hazánk versenyzői által is kedvelt versennyel kellett küzdeni a résztvevőkért.



+ Dicséret a szervezőknek a versenyközpont helyszínének kiválasztásáért. Szántódpuszta Idegenforgalmi Központ jó és látványos környezet, jó ötlet volt! Ha hasonlítani kellene olyan volt mintha a szentendrei Skanzen területéről rajtoltunk volna.

+ Ha időben előneveztél a pólódat személyre szabták, saját neveddel a hátán.

+ Nekem valamiért az elejétől (regisztrálás - nevezés - rajtcsomag átvétel) fogva olyan érzésem volt (sajnos ritka érzés a hazai versenyeken) hogy mindenben keresik a versenyzők kényelmét, kedvét.

+ A csapatból 5-en (Szilvi, Szabi, Miki, Gábor, valamint én) neveztünk a versenyre. Ez azt jelentette, hogy ezen a hétvégén Magyarországon, Ausztriában (Alex) és Olaszországban (Viki, Jucus, Buki), összesen 9-en álltunk rajtvonal mögé.

+ A rövidtáv útvonala igen változatos, szép helyeken vezetett. Egyik pillanatban a völgyhíd felett - belátva a Balatont -, másik pillanatban a híd lábánál egy halas tó partján tekertél.



+ Külön abszolút és kategóriaértékelés minden távon!

+ Örök kérdés a befutó utáni frissítés. Na, itt volt minden, banán, szőlőcukor, nápolyi, sima víz, valamint izotóniás ital! Ja, és a nap végéig pótolva volt. A verseny utáni gulyás is ízletes volt.

- Szabi sajnálatos balesete, amiért a versenyt is fel kellett adnia 2. helyről! (Jobbulást.)

- Szintén ide tartozik, hogy hogyan kerülhetett a pályára építési törmelék? Persze ez nem biztos hogy a szervezés hibája, hiszen szeretünk mindent elszórni a legkülönfélébb helyeken. (Illegális szemétlerakás)

+ A célba érkezés után lesték minden kívánságunkat a szervezők.

+ A főszervező külön kérése volt, hogy minden véleményt osszunk meg velük, akár a helyszínen akár a későbbiek folyamán levélben.

- Egy bringamosó volt összesen, amit mosakodásra is használni kellett, így ott sor alakult ki

+ A hétvége nemcsak a hegyibringásokról, hanem az országútis versenyzőkről is szólt!

+ Ezen a hétvégén sem maradtunk érem nélkül.

Összességében azt tudom mondani, hogy egy nagyon jó kezdeményezéssel, új versennyel találkozhattunk kis hazánk versenykínálatában. Bízom benne, hogy a szervezők lendülete kitart és a következő években is megrendezésre kerül az I Love Balaton MTB Maraton verseny, ezzel is nemesítve a hazai kerékpársportot.

Aki kimaradt, az lemaradt, de reméljük, hogy jövőre pótolható lesz számukra is.

Beszámoló: Háden Tamás
Fotók: Kenyeres Zsolt