BUÉK KUPA 2009

HEGYIKERÉKPÁR 2009-01-01

Azt, hogy én január elsején egy MTB versenyen fogok tekerni, még aznap hajnalban sem tudtam, mikor a szilveszteri buliról hazatérve három óra körül lefeküdtem. Az elhatározás délelőtt 10 órakor született meg, miközben az újévi virslit reggeliztem. A döntés okaként egyedül a szépen szállingózó hóesést tudnám megnevezni, ami a természetbe hívott valamint a bringázás iránti fékezhetetlen vágyat, ami elhatalmasodott rajtam. Fogalmam sem volt, hogy kik vágnak neki ilyenkor egy versenynek, de kíváncsi lettem rá, és hát a jó buliból sem akartam kimaradni. Ki tudja mit hoz az Újév?!



A szekrény mélyéről igyekeztem minden meleg holmit, - aláöltözetet, thermo cuccokat – előszedni, mert az erkélyen lévő hőmérő által jelzett -6°C bizony didergős napot ígért. Gyors pakolás után autóval indultunk fel a Hármashatárhegyre, a város kihalt volt és csendes, A mosoly az arcomon egyre szélesebbre húzódott, ahogy az úton a hegycsúcs irányába tekerő bringások mellett elhaladtunk. Ahogy mentünk felfelé a hőmérő által mutatott érték úgy csökkent, a havazás pedig egyre erősödött. Az öltözés pikk-pakk ment, nem volt idő vacakolni:-)

A regisztráció a bringások által oly jól ismert és kedvelt Rekettyés büfében volt, ahol a jelképes 5 Ft-os nevezési díjért megkaptam én is a rajtszámomat. A pályán már javában rótták a bemelegítő köröket a résztvevők, így én is gyorsan nekieredtem. Egy, 1 km hosszúságú kör volt kijelölve a HHH csúcsa és a Rekettyés büfé körül, ami még ideális időjárási körülmények között is izgalmas lett volna, nem hogy a ködös, havas, jeges télben.



A hatodik vagy hetedik (ezt még a főszervező Harang sem tudta biztosan) alkalommal megrendezett BUÉK kupa rajtjánál végül 86 induló sorakozott fel a rengeteg lelkes szurkoló között, ami az addigra -10°C– osra hűlő levegőt és az Újév napját figyelembe véve nagyon szép szám. Nem is beszélve arról, hogy a mezőnyt olyan nevek színesítették, mint Buruczki Szilárd, Speciár Viktor vagy Vizdák Jani. A résztvevőkre kiírt penzum 1 óra volt, az győz, aki a legtöbb kört teszi meg.



A verseny 13 órakor vette kezdetét és hatalmas elszántsággal kezdtünk a körözésbe, amit a Rekettyéstől a csúcsra vezető első kemény emelkedő próbált folyamatosan megtörni. A nyáron is nehéz felfelé most havasan, fagyosan még nagyobb falat volt, a verseny alatt talán kétszer tudtam rajta tolás nélkül felmenni, amibe azért a versenytársak sokasága is közrejátszott. A pályán volt még egy kisebb mászás és két izgalmas lejtő, amik az idő előre haladatával egyre síkosabbak lettek és az esések folyamatossá váltak. A fékezésektől eljegesedő részeken – amely az ideális ív volt - igyekeztem kerülni a fék használatát, veszély esetén inkább próbáltam kihajtani az avarosabb részekre. A körözés közben jól esett a szurkolók bíztatása, akik között jócskán voltak ismerősök, főleg a Bringabandások csaptak nagy zsivajt: Wooky, Vera, Jimmy, köszi!



A verseny félidejénél már éreztem, hogy a lábujjaim a rajtam lévő három zokni és a kamásli ellenére kezdenek lefagyni és érzéketlenné válni. Ugyan, Az Olgim által „frissítésként” kínált forró tea, a lábujjaimra minimális hatást gyakorolt, mégis jól esett elfogadni és erőt meríteni belőle a hátra lévő fél órára.

A pálya mellett Harang folyamatosan felmutatta a BUÉK kupa hivatalos időmérő eszközét, így menet közben pontosan látta mindenki, hogy mennyi van még hátra.



Végül sikerült esés nélkül letudni a versenyt, és épségben célba érni. A szurkolók minden beérkezőt a győztesnek kijáró üdvrivalgással fogadtak, na és forralt borral, amit már a Rekettyés kandallója mellett fogyasztottunk el, miközben az eredményhirdetésre vártunk. Azt hiszem, ennél emlékezetesebb Újévem még nem volt, annál is inkább, mert az eddigi január elsejék a pihenésről szóltak. Úgy gondolom, jól döntött mindenki, aki a BUÉK Kupa mellett szavazott, így már csak meg kell őrizni a lendületet egész évre…