SÁRKÁNYHAJÓ ROADSHOW II. - NAGYKANIZSA

SÁRKÁNYHAJÓ 2012-06-02

Nagykanizsa idén is rendkívüli szervezőkészségét bizonyítva többnapos fesztivállá alakított a negyedik alkalommal megrendezett Sárkányhajó Bajnokságot.

Nincs még egy város, ahol a sárkányhajózásnak a lakosság körében ilyen ismertsége és megbecsülése lenne. A Sárkányhajó Bajnokság nem egy helyi esemény társrendezvényeként, vagy színesítő műsorszámaként kerül lebonyolításra, épp ellenkezőleg, az ezernél is több (!) versenyzőt a csónakázótóra csalogató sárkányhajó viadal köré, a versenyzők és nézők szórakoztatására szerveznek változatos programokat. Aki kilátogat erre az eseményre, úgy érezheti, egy majálisba csöppent, kürtős kalács, lángos, dödölle, a színpadon bemutatók, élőzene, és mindenféle nélkülözhetetlen kacatot árusító bazár - ahol be is szereztünk két rendkívül apró korsót, melynek később fontos szerepe lett.

Nagykanizsára már régi ismerősként tértünk vissza, 2011-ben a céges kategóriában sikerült bajnoki címet szereznünk, egyben 1:38-as időeredményünkkel az idei felkészüléshez „mértéket” adni a helyi csaptok számára. Mit utólag megtudtuk, a kategóriánkban többen is a mi tavalyi, győztes futamidőnket próbálták az edzések alatt beállítani.
A nagykanizsai verseny nem csak a résztvevő csapatok számban egyedülálló, - több mint 70 hajó állt rajthoz - a kijelölt pályahossz is szokatlan, a maga 350 méterével igencsak megdolgoztatja a 200 méteres versenyhez szokott Roadshow sprintereket.

A háromnapos versenysorozat pénteki nyitónapján az iskolások mérkőztek, szombaton a különböző szabadidős kategóriák előfutamaira került sor, vasárnapra az amatőr csapatok küzdelme mellett, a döntők és a 2000 méteres versenyek zajlottak.

Szombati első előfutamunkat szitáló esőben, több hajóhosszal nyertük, majd a második menetre kissé elnagyolt bemelegítéssel indultunk. Az eső ismét szemerkélni kezdett, fázósan, de különösebb izgalom nélkül vártuk a rajtot, pedig az ellenfelek közt volt a Nagykanizsai Sárkányhajó Se kitűnő csapata. A helyiek kemény küzdelemben próbáltak legyőzni mindek és sikerült is szorosan a nyakunkban, csupán egyetlen másodperccel lemaradva a célba érniük. A futamgyőzelemnek egy percig sem örülhettünk, felelőtlen lazaságunk miatt, Indián - kormányos-edzőnk - kemény szavai kíséretében értünk partot. Végül is a nap legjobb időeredményével jutottunk az „A” döntőbe.

Több csapat csupán a vasárnapi részvételt tudta vállalni, mi, a Merkapt Sárkányai, mint ahogy általában lenni szokott, mind a két napon jelen voltunk, sőt, - utólag már biztosak vagyunk benne - a helyi szervezők által, az ellenfél csapatok „kifárasztása” céljából rendezett élőzenés, táncos, tábortüzes „éjszakai-kihíváson” is képviseltettük magukat. Szerencsére a másnapi döntőre mindez csak fokozta az elszántságunkat.

Vasárnap gyönyörű napsütés és erős szembeszél várta a versenyzőket. Frissen érkező csapatoktól lett népes a part. Tudtuk, már itt vannak a Paksiak is, és tudtuk, most nem hibázhatunk, nincs helye lazaságnak, minden figyelmünket az előttünk álló egyetlen, döntő futamra kell összpontosítanunk. A rajt procedúra most is körülményesre sikerült, a hajóegységeket egyesével magához intette a bíró, a parton magunkra vett mentőmellényt, - miután több csapatnak nem jutott - a rajt előtt leadhattuk. Szerencsére kísérőhajónk is akadt, a csapat „hivatalos fotósai” motorcsónakból kísérek minket, így könnyen begyűjtötték a felesleges felszerelést.

A kis közjáték után a csapatok végre elfoglalták helyüket a rajtvonalnál, nehézkes hajóállítgatás után egy hirtelen rajttal indult a futam. A verseny első harmadán levegővétel nélkül, szinte öntudatlan állapotban lapátoltam, csak a mozgásra és maximális erőkifejtésre koncentráltam. A húzások elnyújtásával a tudatom tisztulni kezdett, érzékeltem a mellettünk előre törő hajókat, és igyekeztem még nagyobb erővel megdolgozni a vizet. Az utolsó ötven méteren hajónk újabb lendületet vett, és biztos voltam benne, hogy a győzelemhez erre nagy szükségünk van.

Vannak pillanatok, amikor iszonyatosan élvezem a versenyzést, amikor érzem, elértem a maximumot, amit fizikailag el tudok érni, szinte kívül kerülök a testemen, nem érzem a fájdalmat, nem érdekel, hogyan jutattok elegendő oxigént a szervezetemnek, arcomon nem látszik, de mosolygok, szinte nevetek, boldog vagyok, versenyben vagyok. Ez egy ilyen pillanat volt. A célba érve nem láttam, nem hallottam semmit, de éreztem, tudtam, miénk a győzelem.
A partraszállást belengte a fáradt, boldog csatakiáltásunk, Nagykanizsán újra bizonyítani tudtuk „ki a jó”.

Legnagyobb örömünkre idén nem csak az amatőr csapatok, de a céges és szabadidős kategóriák tagjai is elindulhattak a 2000 méteres üldözéses versenyen. Sajnos a csoportunkban csupán egyetlen ellenfél akadt, ismét a Nagykanizsai Sárkányhajó Se-vel mérkőztünk, de ez a különleges versenyszám így hatalmas élményt nyújtott. A rajt után hamar ledolgoztuk a késleltetett indításból eredő hátrányunkat, az egyenesek és fordulók alatt fej-fej mellett haladva tartotta mindkét fél a pozícióját. Az utolsó szakaszon megelégelve a lapátok állandó ütközését és a szomszéd hajóból átszűrődő noszogatást, csapásszámot váltva, egyértelmű főlénnyel juttattuk célba a sárkányunkat.

A másik két 2000 méteres futam valamivel népesebb volt, a baráti csapatok közt 4 csapat küzdött, az amatőrök a települések hajóival kiegészülve 5-en versenyezhettek, ahol a Römi KKSK sikere zárta a bajnokságot.

A győzelmünket vándorkupával és éremmel díjazták a szervezők, sőt még egy bázakerettyei vacsorameghívással is gazdagabbak lettünk. Mivel a kupa hozzánk került, jövőre vissza kell térnünk újra. A nagykanizsai versenyt csak ajánlani tudom a többi csapatnak is, lehet, hogy messze van, de érdemes ide eljönni.

És el ne felejtsem megemlíteni a korsókat… A bazárosoknál beszerzett miniatűr korsók az este folyamán különös versenyszám főszereplői lettek. Akkurátusan kimunkált versenyszabályzat és pontos időmérési technika kiválasztása előzte meg a rajtot. A versenyzők egyéni stílusa és sportszerűség jellemezte a küzdelmet, mely a nézők számára megismételhetetlen élményt nyújtott, többen még a könnyeikkel is küzdöttek. Aki kíváncsi a részletekre, vagy maga is megmérettetne egy hasonló küzdelemben, keresse fel bátran a Merkapt Sárkányok táborát.

Nagykanizsa különleges hely a Merkapt Sárkányok számára, szívesen jövünk, akár az uszodában, akár a Csótón van verseny. Különös hely, barátságok kötnek ide minket, kapcsolatok alakultak, szerelemek szövődtek itt, melynek eredményeként csapatunkban két jegyespár esküvőjére is készülhetünk a közeljövőben…

Aki Nagykanizsára merészkedik, számíthat arra, hogy itt kemény ellenfelekkel kerül szembe, hatalmas vendégszeretettel, óriási szurkoló táborral találkozik, felejthetetlen kalandokkal, különleges élményekkel lesz gazdagabb, és ne csodálkozzon, ha a szerelem is rátalál.

Ezúton is sok boldogságot és sárkányhajó versenyekben gazdag házaséletet kívánunk a Merkaptos Sárkánypároknak! :-)

Beszámoló: Fülöp Ildikó