VÉRTESI TÚRA: BEVETÉSEN AZ ÚJ MAGELLAN CRUX!

HEGYIKERÉKPÁR 2009-04-27

„Magas. Nem karcsú, inkább arányosan telt. Ha férfi lenne, talán délcegnek nevezném. Már messziről magára vonja a tekintetet. A körülötte lévők nem csupán eltörpülnek, de jelentéktelennek is tűnnek mellette. Vagyis, nem tudod milyenek, mert rájuk se pillantasz. Tudod, mikor egy terembe belép valaki és onnantól kezdve, még aki nem akarja, az is óhatatlanul őt nézi. Nem tesz érte semmit, nem kihívó, egyszerűen csak van. És ilyen.” 

Igen ő az, az új Magellan Crux, s ott állt, mint lovas és lovasa Tomi, büszkén pózolva a fényképezőnek.

Már korábban megbeszéltük, hogy kéne egy hosszút mennünk még a Buda Maraton előtt, és hát kedvező idő lévén szombat délután egy másnapi hosszú tekerésre invitáltam Tomit. A nem túl korai 11 órai indulást beszéltük meg, célul, pedig egy hosszabb vértesi túrát. A gép még szó szerint szűz volt, de ennek ellenére, mint később kiderült remekül be volt állítva. Csak a patent-pedálokon lazítottunk picit, és már indultunk is... volna, ugyanis kissé nehézkesnek mutatkozott az indulás, mert még gondoskodni kellett némi szénhidrát-utánpótlásról is egy benzinkúton, ahol Tomi a szemüvegét is ottfelejtette, majd ráadásként az itatószsákja is kilyukadt, amitől kissé ragacsos lett a hátsó fele. De mivel bekevert „csodaszer” volt a zsákban azt bizony ki kellett inni belőle:-). Ej, mintha "bákkárit" ivott volna, csak úgy nyelte.

No a viccet félretéve a kisebb nehézségek ellenére csak elindultunk végre. Hogy jól érezzük magunkat remek 80km/h-ás szembeszelünk volt már a túra elején, de tudtuk hogy az erdőben ez megszűnik. Az útvonal eleje Síkvölgy (nem is sík), Vitányvár, Mátyáskút, végig a kék túraútvonalon egészen Várgesztesig haladt. Már a kezdetekkor kiderült hogy nem lesz nehéz megszokni az új paripát, hiszen mind méretben, mind alkatrészek tekintetében jó választásnak tűnt. Tomi meg is jegyezte, hogy jobb, mint a régi bicója. Egyéb híján néhány jó tanáccsal igyekeztem szolgálni a lock-out használathoz, ugyanis ő nem használt még ilyet.



Sajnálattal tapasztaltuk a kék útvonal rossz állapotát, elsősorban a sok kidőlt fa akadályozta a túrázót, gyalogost, kerékpárost egyaránt. Utunkat folytatva Várgesztesről egyenesen áthajtottunk Vérteskozmára a nyugalom szigetére, ahol az idilli rendbetett parasztházak, a már-már kihalt utcák, és a mobil térerő-mentes környezet együttese hozza az idelátogatót vadromantikus hangulatba. Itt feléltük szénhidrátkészletünk csaknem egészét, pihentünk egy picit majd továbbhaladtunk Gánt felé. Úti célunkhoz egy rövid szakaszon az erdőben haladó főutat vettük igénybe. Az egyik kereszteződésben láss csodát, mobil frissítőzónához jutottunk, egy fekete BMW közreműködésével. Roni épp Ösküről, a tájbringa-versenyről tartott hazafelé mikor is összefutottunk. Elő is került a kocsiból gyorsan egy kis red-bull, ropi, csoki, kóla, és mindez egy kis élménybeszámolóval fűszerezve Roni részéről.

Miután ettünk ittunk, és elbúcsúztunk, Gánt előtt ismét az erdei ösvényeké volt a főszerep. Itt viszont már frissen legyalult turista-úton haladtunk egészen Kőhányásig. Mivel nem ma kezdtem erdőben járni, Tomival meglepődve tapasztaltuk a rovarok idei nagy mennyiségét, különösen egy bizonyos légyszerű faj volt nagyon elszaporodóban. Volt olyan útszakasz, ahol szabályosan fekete volt a talaj a sok döglött légytől. Reménykedtünk, hogy nem cecelegyekről van szó:-). Valószínűsítettük magunkban hogy az idei kevés fecske miatt nagyobb számú rovar faunával fogunk találkozni. Kőhányásról utunk ismét Várgesztes felé tartott, a kék útvonalat folytatva. Itt a megmásztuk a cseresznyefa-hajtást, majd egy remek lejtőzést követve visszaértünk Gesztesre.

Mivel kissé elszaladt az idő, úgy döntöttünk, hogy aszfalton tesszük meg a hátralévő utat. A reggeli pofaszél most viszont nekünk dolgozott, 40-es átlaggal és széles vigyorral az arcunkon vettük az irányt hazafelé.

Mivel idén először jártunk erre, jóleső érzés volt újra látni ezeket a szép helyszíneket. Ismét eltöltöttünk egy szép délutánt, remek hangulatban, jót tekertünk, és azt gondolom hogy edzettünk is egy picit és a Magellan Crux is kifogástalanul teljesített. Reméljük sok ilyen és ehhez hasonló bringázásra nyílik még lehetőségünk az idén.

Viszlát a Buda Maratonon!

Beszámoló: Szeiler Balázs